Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 2. szám - Memento: Utazás magunk körül
54 Azokhoz pedig, akik a két határozatnak azt a magyarázatot adják — mint Wagner Adám tisztelendő úr is, — hogy az 1906. évi határozatot megsemmisítette az 1907. évi, egy kérésem van, s ez abban áll : ne akarják minden áron elérni azt, hogy az egyházker, gyűlés ellenmondásba jöjjön önmagával. Olyan tisztelettel viseltetem egyházam intézményei iránt, hogy a feltevést is sértőnek tartom. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az egyházker. gyűlés meg akarta volna semmi síteni azt az előző évi határozatot, úgy annak figyelmét nem kerülte volna ki az >n körülmény, hogy azt hatályon kívül helyezni csak úgy lehet, ha megerősített alapszabályunk idevágó szakasza is vagy töröltetik, vagy módosíttatik. Mert, mi haszon lenne a jegyzőkönyvben foglalt határozat törléséből, ha a megerősített alapszabályban meg fennmaradna a kötelezettség továbbra is. De nem akarok kitérni, ugyancsak Wagner Ádám tisztelendő úr, és Héricz Sándor kartársunk által felhozott azon ellenvetés elől sem, hogy : „Lehetetlon dolgot kiván a tanítói kar, amidőn fuvardijai kifizetését akarja elérni, hiszen akkor teljes joggal követelheti azt a 1 el - készi kar is a maga részére“. Furcsa egy okoskodás ez jó uraim! És megvallom, hogy okoskodásukat épen úgy nem tudom merérteni, mint azt, hogy mi úton-módon kerültek Önök egy kalap alá?! A lel - készi kart féltik-e Önök, vagy a tanítói karnak ellenségei? nem tudom és nem is keresem. De engedjenek meg egy kérdést : Csak nem .. on- dolják az urak, hogy a fuvardíjak kifizetéséről rendelkező határozatot, az a két tanító képviselő — mint többség — erőszakolta keresztül a lelkészi kar és a világi uraink akarata ellenére ? Nohát ha nem gondolják, amint hogy nem is lehet ezt gondolni, úgy miért protestálnak a kifizetés ellen és miért jajgatnak a lelkészi karért? Megtudta az a maga érdekeit védeni a múltban is, és meg fogja tudni a jövendőben is, hiszen kezében az olló is és a posztó is, ott vágja a hol akarja. — De meg, Wagner Ádám lelksz úr ott volt a bonyhádi gyűlésen, akadályozta volna meg ott a határozat megalkotását, vagy módo sította volna úgy, hogy lett volna az kiterjesztve a lelkészi karra is. — Bizonyos lehet, hogy mi tanítók egy hangot sem szóltunk volna ellene. Héricz Sándor kartársunk állás foglalására én nem mondok semmit Ami pedig, azt az ellenvetést illeti, hogy az egyházker. pénzügyi viszonyai nem engedik ilyen nagy összegnek a kifizetését, a magam megnyugtatására végig lapozgattam a múlt évi költségvetést, és nem találtam rá arra a nagy szegénységre. Egy szegénysége van az egésznek, az t. i. hogy a szegény tanítók sehol nem szerepelnek benne. 2700 koronát takarított meg rajtunk egyházkerületünk, ebből 2000 koronát oda adott a lelkészi karnak, 700 korona megmaradt. Csak ezt kértük, és ezt sem kaptuk vissza. (Folytatása következik.)
