Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 5. szám - Tárca
162 Arra nézve, hogy a gubók osztályozásánál a tenyésztők érdekei biztosítva legyenek, megtörténtek a szükséges intézkedések. A tenyész. tök érdekeinek kellő megvédése céljából minden beváltó állomáson egy külön bizalmi férfi van jelen. Ezen bizalmi férfit a község nevezi ki és az intézet fizeti. 1906-ban 154 helyen történt a beváltás. A gubók árát mindjárt a beváltás után az adóhivatalok vagy a községi elöljáróságok fizetik ki, A lehető legnagyobb árt helyezzük kilátásba a tenyésztőknek, kik a külföldi tenyésztőkkel szemben azon előnyben részesülnek, hogy úgy a selymérpetét, mint a szederfalevelet ingyen kapják. Ellenben a külföldi tenyésztő a gubó árának úgyszólván felét kénytelen a pete és a lomb beszerzésére fordítani. Sőt nálunk a felügyelőség szerzi meg készpénzért a szederfalevelet olyan uradalmaktól, amelyek nem hajlandók azt ingyen átengedni. A kilátásba helyezett árnál kevesebbet semmi szin alatt nem fizetünk a gubóért. Ezzel minden körülmények közt biztosítva lévén a kereset, ennek is tulajdonítható, hogy a selyemtenyésztés nálunk örvendetes haladást ért el. Hogy mennyire távol áll tőlünk a nyerészkedés a tenyésztőkkel szemben, ezt legjobban bizonyítja a földmivelés- ügyi minisztériumnak azon eljárása, hogy időközben is felemeli a a beváltási árakat, ha ezt megengedi a selyem világpiaci ára. Egyik legkényesebb feladatunk a gubó árának elöztes meghatározása. Alig van kereskedelmi cikk, melynek ára annyira hullámozna, mint épen a selyemé, miután ez fényüzési cikk, s Így az általános gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása csökkentő hatással van a fogyasztásra. Mint már említettük, 1877-ben a font selyemnek ára kilónként 138 frankra emelkedett. 1880-ban, vagyis a selyemtenyésztési felügyelőség szervezésekor, a selyemnek átlagára már 66 frank volt és a folytonos csökkenéssel 1894-chn 38 frankra sülyedt. Ezen időszakban történt, hogy éveken át a minisztérium szándékosan tetemesen túlfizette a selyemgubókat csak azért, hogy a már megszokott nagyobb árt biztosítsa a magyar selyemtenyésztőnek ezen legrosszabb viszonyok között is, amidőn egy milliádnál többre becsülték azon kárt, amelyet szenvedtek Olaszországban a selyemgyárosok. Maga a felügyelőség is több mint 2 millió koronát vesztett ezen években. A célt azonban elértük, mert a selyemtenyésztés nálunk ezen rossz viszonyok között sem csökkent, ellenben fokozatosan emelkedett és épen ennek köszönhető, hogy a következő években a viszonyok kedvező alakulása mellett visszafizethette a felügyelőség az államkincstárral szemben mutatkozó hátralékát anélkül, hogy megvonta volna a selyemtenyésztés fejlesztésétől a legköltségesebb intézkedéseket. 10. Beváltás után a gubókat a legközelebbi gubóraktárba küldjük, ahol mindenekelőtt külön e célra készült kemencékben lefojtatnak
