Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Tárca
l32 A felügyelőség elve az, hogy az általa folytatott üzlet eredményeivel fedezze az országtól kapott minden néven nevezeudő anyagi hozzájárulást. De mégis egyformán, hogy a selyemtenyésztéstől és a selyemfonó ipartól semmi olyan intézkedés meg ne vonassák, mely annak tovább fejlesztéséhez szükséges. A készpénzben kapott támogatást, mint láttuk, visszafizette a felügyelőség. Visszafizetni óhajtja még az interkalaris kamatokat, úgymint a beruházási költségeket. Remélhető, hogy visszatéríti ezen tételeket, ha úgy mint eddig, jövőben is minden módon előmozdítjuk a selyemtenyésztésnek továbbfejlődését. Kiváltképpen egy tartalékalapról kell gondoskodnia a felügyelőségnek — mint minden más vállalatnak, — hogy a fentebb jelzett nagy árhullámzásokból eredő esélyek ellen megvédje üzletét. Ennek gyűjtése lesz tehát a felügyelőség feladata a legközelebbi jövőben. Legforróbb óhajunk, sőt reményűnk saját erőnkből megteremteni a selyem tenyésztést. 5. A selyemtenyésztésnek egyik főkelléke a szederfalomb bősége. Minél nagyobb mennyiségben áll rendelkezésünkre a szederfalevél. annál jobban terjedhet a selyemtenyésztés. Ha nincs elegendő szederfalevél, nem táplálkozhatik kellően a selyemhernyó s fgy gyenge, silány selymet fon. Tenyésztőink legnagyobb része oly szegény, hogy tulajdon földterülettel nem rendelkezik. Ezek tehát csak úgy foglalkozhatnak a selyemtenyésztéssel, ha a szederfák oly területeken állanak, ahova mindenki mahet levelet szedni. E célból mindenekelőtt az állami, megyei és községi utakat, valamint a községekben lévő és másra fel nem használható területeket kell beültetni szederfával. Sajnos, hogy a selyemtenyésztéssel foglalkozó vármegyékben még mindig sok olyan község van, ahonnét a tenyésztők 10—20 kilométer, sőt még nagyobb távolságra is kénytelenek fáradni a szükséges szederfalevél beszerzése végett. Ez a fáradságos utánjárás nemcsak a tenyésztők kedvét csökkenti, hanem a termelést is megdrágítja, a tetemes fuvar költségek miatt. A selyemtenyésztés ügyének ennélfogva a legnagyobb szolgálatot az teszi, aki előmozdítja a szederfatenyésztést és a szederfaállomány szaporítását. 1904 ben Magyarországon 2,823 községbn 112,712 csalág foglalkozott selyemtenyésztéssel és ezek a gubótermés után 2,859,945 koronát kerestek. Az átlagos termés 147a kiló volt. Átlagos keresete pedig egy tenyésztőnek 25 koronára rúgott. Franciaországban ugyancsak 1904 ben 125,244 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, tehát csak 12,532-vel több, mint Magyarországon. Ezen tenyésztők 17.420,000 francot kerestek. Az átlagos termés
