Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Memento: Utazás magunk körül
125 rázni ezen tételt. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mi talán kap- hatók^volnánk arra, hogy egyházunk érdeke ellen működjünk, nem, és ez^értelemben még a feltevést is visszautasitom, mert mi első sorban lutheránusuk vagyunk és csak azután tanítók, hanem hangoztatni akartam azt. hogy a tanítói kar teljes mértékben, de minden túlzás nélkül, értékelmi tudja azt a nagy és magasztos, mind az egyház mind az állam jövőjére messze kiható munkát, amelyet alapos tudással, öntudatos munkássággal, kitartó szorgalommal nehéz küzdelmek között végez, s szerény felfogásom szerint elvitázhatlan jogunk van ahhoz, hogy minden a törvény által megengedett módon arra törekedjünk, hogy munkánk teljes értéke szerint méitányoltassék mind azok részéről, akikre annak elbírálása bizatott. Beismerem, hogy szomorú, és pedig nagyon szomorú dolog az, hogy nekünk még ma, ilyen irányú küzdelmet kell folytatnunk, de még elszomorítóbb, hogy egyházi hatóságunk megengedhetőnek tartja azt, hogy a tanító, mint a tanügy munkása, az ő nehéz hivatala mellett, szolgálja még egyes lelkészek kényelmét is. Egyetlen érvet hallottam felhozni, a lelkészek ünnep délutáni szabadsága mellett, azt: hogy ez nekik szerződésileg van biztosítva. Engedjenek meg nekem jó uraim, de ez nem ok 1 Az a hatalom, amely a haladókor kívánalma alapján eltörölte azt a tantervet, amelyet kezünkben tartva tettük mi le a hivatalos esküt, amely tanterv teljes egészében feldolgozva nem adott annyi munkát a tanítónak, mint a mennyit ád ma az egyetemes vallásoktatás tanterve, nem is szólva a többi tárgyakról; az a hatalom, amely eltörölte az 1885-ben alkotott, s az előbbihez képest már minden irányban kibővített tantervet, hogy helyet adjon az állam által kiadott egységes, és az egyetemes egyház által alkotott vallásoktatási tantervnek; az a hatalom, amely a mi napi munka időnket teljes egy órával meghosszabbította, meghosszabbíthatja a lelkészek munka idejét is évenként négy órával, s eltörölheti azt a kiváltságot, amelyet ők ami terhűnkre élveznek, annyival inkább, mert ez sem nem jogos, sem nem méltányos, sem nem kívánatos. Az igazság ez ; A tanító az iskolából, a lelkész a szószékről csak akkor hiányozzék, ha a parancsoló szükség ezt elkerülhetlenné teszi, de máskor soha. Ezt kívánja az egyház érdeke, ezt az igazság ! (Folytatása következik.)
