Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 4. szám - Memento: Utazás magunk körül
122 ősz elejétől a tavasz végéig. Nem fürdik, nem fürösztik, mint szegények vagy értelmetlenek a szülei ; ilyen pedig, sajnos, sok van. Iskolafürdők fölállításával szerezzük meg az alkalmat arra, hogy a tanulókat tisztaságra szoktassuk. Németországban, hol az oktatásügyért a legtöbb áldozatot hozzák — dicsekedhetnek is nagy eredményével! — ma már a rendes dolgok közé tartozik, hogy az iskolaépületben egy termet fürdőnek szánnak. E teremben van egy nagyobb medence cement vagy porcellán falazattal és egy pár bádogkád, azonkívül egy-két zuhanykészülék. A tanulók kis csoportokan fürdőnek itt, hetenkint mindegyik csoport egyszer, kivévén azokat, kik odahaza fürösztetnek rendesen. Nálunk csak" a katonaintézetekben, melyek részére, ha más célra nemis, mindig van elégséges pénzünk s melyekről különben is fényű, zően szoktunk gondoskodni, találunk fürdőberendezéseket — télre is, nyárra is, s nagy hasznát látják. Egyszerűsítve, az ilyen iskolafürdő, mely vízvezeték, csatorna és egy középnagyságú medencéből áll, nem kerülhet annyiba, hogy azt mindenütt nem létesíthetnék. Csak jó akarat és helyes belátás kell hozzá, úgy meglesz a költség is, amibe az iskolafürdő kerül.] A helyes belátással biró tudja azt is, hogy a tisztaságra szoktatott gyermek tisztességtudása megbiztatóbb, mint a piszokban nevelkedetté. A piszokból csirázik ki rendesen a durvaság, otrombaság és erkölcstelenség. Azért ne sajnáljuk azt a költséget, mit az iskolafürdő okoz. Nemcsak jobb egészsége a fejlődő nemzedéknek, de jobb erkölcse is jutalmaz meg érte. Dr. Leszner Rudolf. Utazás magunk körül. Irta: Memento. (Folytatás.) Egy véletlen körülmény, engem is kimozdított hazulról, s egy olyan társaságba vezérelt, a hol épen „Memento“ dolgairól volt szó. A vita ütköző pontja, a legutóbbi közlemény azon tétele volt: „Az egyház rakta ránk az illetékes és nem illetékes terheket*. — Mint ilyen esetben legtöbbször történni szokott, itt is, az egyik rész helyeselte a tételt, mig a másik rész meg azt vitatta, hogy nem az egyháztól származnak azok a „nem illetékes terhek“ hanem az egyes lelkészektől. Hogy mi az én szerény véleményem ezen nagyon is fontos ügyben, majd elmondom, de legyen szabad előbb — legalább a főbb
