Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Tárca
101 célokhoz segítő utakat, módokat eszközöket önmagából, saját erejéből merítse. Ennek az érdekében a legelső, legfőbb — elengedhetetlen — tenni való: megteremteni az összekötő fonalakat a nép és a tanítóság között; megteremteni a legszorosabb kapcsot e két tényező között, amely egy- más nélkül meg nem állhat tovább. „Néptanító“ nép nélkül: fából vaskarika; viszont a „nép“ olyan tanítóság nélkül, amely ennek a népnek bizalmasa, barátja, vezére: olyan nyers, ős-erő, mint a föld méhében szunnyadó, viztől, levegőtől, napfénytől termékenyítetlenül hagyott csirák tömege. Egyesíteni a népet és a tanítóságot — kulturális eszközökkel — társadalmi és nemzeti nagy célok szolgálatában. Ez a legközelebbi, legfontosabb tenni való, a mely kiinduló pontja alapfeltétele minden további feltételnek. Egyesíteni e két tényezőt . . . nem úgy, hogy a tanítóság is a haza és a társadalom ostromlói közé csapva, segítsen a magyar népet a kozmopolitizmus karjaiba űzni ; hanem hogy a tanítóság a nép sorai előtt áttörhetetlen páncélként álljon azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek a mai állapotokat megteremtették. Bizonyos azoban, hogy ezt a mentő munkát egyes tanító-ember a maga kis körében nem teljesítheti, sőt meg sem kezdheti, meg sem kísérelheti. Az ellenhatás oly erőssé lett, a népfelfogás köré fonódott hálók úgy megsürüsödtek már, hogy ezekkel szemben egyes embernek, vagy egy-egy kisebb töredéknek az ereje teljesen teheteten. A tanítóság összeségének kell egy akaratra, egy célra jutnia, hogy az egyesült erő hatalmával lépésről-lépésre hódítsa vissza azt a nagy, és szent teret, — a nép bizalmát, szivét és szeretetét, — amelyet a mostoha viszonyok oly alaposan elragadtak tőlünk. E visszahódító munkában az együttes cselekvés sem elegendő. A tervszerűség, a mindenre — célra és módozatokra nézve a legprecízebb részletességre — kiterjedő tervszerűség a másik elengedhetetlen kellék. Valóságos diplomáciai mély belátással kell előre megálla. pítani minden tennivalót, kijelölni mindenkinek helyét és munkáját, hogy a siker reményével nagy feladatunk felé Jcsak meg is indulhassunk. És szükségünk van végre az egész hazafias értelmiség őszinte, hátsó gondolat nélkül való támogatására. Elvégre be kell látnia már mindenkinek, hogy a nép tulajdonképpen maga a társadalom, maga a nemzet, maga a — haza. Nélküle minden más réteg semmiség, üres buborék. Nincs tehát a földi életben senki számára szebb és nagyobb kötelesség, mint élni, dolgozni fáradni a — nép javáért boldogságáért! Budapest, Szusz Lajos.
