Evangélikus Népiskola, 1908
1908 / 3. szám - Tárca
99 A műveltség hiánya azt eredményezi, hogy „felvilágosodott“-nak tartja és hirdeti magát, mivelhogy — ámitói, bujtogatói serkentésére — leköpi azt, ami mások előtt szent; röhög ott, ahol mások — milliók — áhítatba merülnek. (A népiéleknek ez az állapota nem mondva csinált, sötét ecsetelés, hanem — sajnos — szomorú valóság.) * * * És milyen az állapot a nép tanítóinak a szempotjából ? A nép tanítója megszűnt a nép lanítója lenni. Helyét idegenek, izgatók foglalják el. A „néptanító“ csupán népiskolai népoktató lett. Magának a népnek nevelőjévé, oktatójává az izgatók, az ámítók avatták fel magukat. Tehát van : 1. Népiskolai tanító. 2. Néptanító. A „népiskolai tanító“ hirdeti: „Hazádnak rendületlenül légy hive . . .“ A „néptanító“ rákontráz: „Le a hazával! Nincs más haza, mint az a föld, amely gyomrodat megtölti“. A népiskolai tanító hirdeti ; „Isten, Haza, Király .“ A „néptanító“ visszavág ; Isten vagy te magad, fölséges gyomor, „haza“ az a föld, amely ezt a fölséges gyomrot megtölti; „király“ minden hatalmas úr (császár, cár, szultán, vagy — „Jakab“ mint fogalom —) aki a „panem et circenses“-t a „fölséges nép számára biztosítani Ígéri. A népiskolai tanító emberszeretetet, közjóért való készséget, ön- feláldozást, nagy célokért, nagy eszmékért vértanuságig menő önfeláldozást állít eszményképül. A néptanító a gyűlöletet prédikálja minden ellen, ami az „én‘- nek, az egyénnek érvényesülését — ha csak egy porszemmel is — akadályozza ; boszút liheg minden ellen, ami a „közjót“ emlegeti az egyéni érvényesülés ellenében; „önfeláldozás“-nak azt tartja, fiogy minden közcél áldozza fel önmagát egyének gyomorkérdése előtt ; „nagy célnak“ csak egyet ismer el: a jóllakottságot; „martir“ csak az, aki vértanuságot (bőrkarcolást) szenved az emberek nemzetek, fajok szent eszméinek oltára lendöntése közben. Ez a nép állapota ma. Ez a népiskolai tanító helyzete ma — szem ben a néptanítóval. Keressük az okát az okozatnak ! A népiskolai tanítók nem keresték az érintkezést a néppel. A A viszonyok idefejlődésének az okára — szükséges egy rövid visszatekintést vetnünk. A népiskolai tanítóság évtizedeken át elzárkózott — illetve elzá- ratottt — a néptől A tanítói pályára készülő ifjúságot — paedago-
