Evangélikus Népiskola, 1908

1908 / 1. szám - –ár: Egyházi lapjaink sorsa

8

deficitje ez? Tán a lapnak, vagy pláne Szerkesztő úrnak a deficitje? Dehogy! Ez a mi deficitünk uraim! Ez az evang. tanítóság deficitje. Mert csak nem kívánhatjuk, hogy Szerkesztő úr, ki érettünk s a közjóért, rengeteg teendői mellett is, rendkívüli szellemi áldozatot hoz, s úgyszólván a közügynek feláldozza magát, ezek mellett nekünk még ily tetemes anyagi áldozatot is hozzon? Ilyet kívánni tőlünk meg — nagyon enyhén szólva — csakugyan igen nagy szerénytelenség volna. Ezen összevetett vállal és pedig okvetlen és hamarosan segítenünk kell. De hogyan? Gyűjtés által? Ez nem vezetne állandó eredményre, mert ha ezzel egyik lyukat be is dugnánk, nyomban ott keletkeznék helyette a másik. Nekünk oly módozatokról kell gondoskodnunk, mely állandó eredményre vezessen.

Mielőtt azonban ilyenek kutatása fölött tanácskoznánk, lássuk a másik egyházi lapot, az Evangélikus örállód. Ennek viszonyaival nem vagyok annyira ismerős, de már többször olvastam abban olyanformát, hogy a lapot nagyon kis terjedelemben lehet csak kiadni s a közleményeket nagyon szűk térre kell szorítani, mert nem futja a jővödelem. De már ebből magából is megérthetjük eléggé azt, hogy ennek az egyházi lapnak a sorsa sem valami virágos; ez is küzd a lét és nemlét kér- déseival, tehát erre is nagyon ráférne egy kis segedelem, egy kis gondoskodás.

Nekünk lelkészek és tanílóknak, legalább is e két egyházi lapra okvetlen szükségünk van és semmi szin alatt meg nem engedhetjük, hogy azok együttesen, vagy csak egyenként is elpusztuljanak. De hát mit tegyünk? A mi erőnk — úgy látszik — csekély ennek megakadályozására.

Volna azonban ennek más, igen egyszerű és praktikus módja • Ugyanis lelkészek és tanítók gyülekezeteikben közös akarattal hassanak oda, hogy az egyházközségek fizessenek mindkét lapra elő, a lelkészi hivatal és az iskola számára. Az egyházmegyei kerületi, sőt egyetemes gyűlésen is törekedjenek arra, hoz az egyházközségek egyházhatósági határozattal ennek eszközlésére köteleztessenek. Hiszen csak méltányos lehet ezen törekvés, mert az egyházi lapok nemcsak a lelkészek és tanítók, hanem főként az egyház érdekeit szolgálják s így semmi méltánytalanság nem lehet abban, ha azt követeljük, hogy e lapokra az egyházak fizessenek elő saját pénztáraikból. Ez esetben meg volna mindegyik lapnak a biztos forrása s nem volna kénytelen deficitekkel küzdeni; az egyház tisztviselőinek pedig meg volna adva a mód az egyház újabb és újabb érdekeit jobban megismerni s annak javára s a közjó előmozdítására közreműködni.

Nem kívánunk mi lehetetlen dolgot. Ott van precedensül a po- politikai község. Ez a jegyzői hivatal, illetve község számára mintegy 3—4-féle szükséges lapot is megrendel, mely neki vajmi kevés megerőltetésébe kerül. Miért ne lehetne azt az egyháznál is behozni? Mi egyházainkat szerfelett szeretjük kímélni, simogatni, sokszor saját rovásunkra