Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. XXVII.
60 Sokkal szerencsésebb nálam, nem csak mint ember, de mint szónok is az én kedves Szutter barátom. Ő nála megvan az egyéni szeretetreméltóság, s ö ezt teljes egészében ál tudja vinni beszédébe, s e mellett meggyőző és világos. Annyira megtudta nyerni H. úr tanácsost is, hogy tisztelgésünk ott egész családias jelleget öltött. Kossuth F--nél már ismét két gyakorlott szónok állott szemben egymással. Pataky bátyánk a csékuti szószék örökös ura egyrészről, Kossuth F,, ki elismert tekintély e téren, másrészről. — Meglátszott ez a beszédeken is Mindegyik azon volt, hogy ne csak a tárgyát világítsa meg, de kellemest és tetszetőst is mondjon a másiknak. Pataky bátyánk a nagy nevű apának nagy fiához beszélt amannak dicső dolgairól. A kegyelmes ur meg szép olasz lányok adakozás módjáról ejtett el kedveskedő szavakat, hogy eloszlassa Pataky bátyánk homlokáról a borút, a mely kérése megtagadása után oda azonnal kiült. Itt bizony nem kaptunk még biztatást sem, pedig olyan elővigyá- zók voltunk, hogy Pataky bátyánkkal még a vastag arany láncát is leakaszttattuk, nehogy az élelmes kereskedelmi miniszter abba fogódzva utasítsa el kérelmünket. Sok igen sok elmondani valóm volna még arról a napról, de mtnt már fentebb emlitém. a többit meg kell hagynom az én kedves Kocor barátomnak, aki ezen vállalkozásának biztosítására vacsora közben tanuk előtt le is tett tiz fillér bánatpénzt! E budapesti nap után ez is elég áldozat! A napok gyorsan múltak. A midőn megismertük Apponyi javaslatát, ráéheztem én is egy kis ellenmondásra. A Néptanítók Lapjában egy jó szivü kartársunk gyermeki ártatlansággal szépség hibának minősiti a kormány azon eljárását, hogy fizetésünket nem tette egyenlővé az állami tanítókéval, azt szerettem volna tudni mit szól ezen minősítéshez az én kedves szomszéd kartársam. Siettem tehát hozzá. Nem ér semmit az egész fizetés rendezés, egy fillért sem fogunk kapni, felelt ő egész keserűséggel. No ha nem nyerünk is a fizetésünknél, de a kétszáz koronás korpótlékok mégis csak emelni fogják fizetésünket mondám én. Erre a kijelentésemre olyan szánakozó tekintettel nézett rám, hogy az első pillanatban azt hittem, hogy az utón valami szánandó testi fogyatkozás támadt rajtam, amit még magam sem vettem észre, mig utóbb egész biztos hangon kivágja : ,az sajtó hiba“. Erre kijátszottam az utolsó kártyámat: Ördög bánja ha nem nyerünk is a fizetésnél, a kántori járandóságok be lesznek számitva a nyugdíjnál, ez lesz a mi nyereségünk. Abból soha sem lesz semmi, feleli kemény, szinte ellenmondást nem tűrő hangon, és ezt annyi és olyan erős meggyőződéssel mondotta, hogy én avval az Ararát hegyet elvinném a helyéről, hanem miniszterhez én sem mennék soha. Súrd. Sass István.
