Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 7-8. szám - Kárpáti Sándor: Magyar korálok

180 egy stereotyp szöveget Írni, amely nemcsak tartalmilag szép, hanem énekelhetőség szempontjából is megállja helyét. (Az „Erjs vár a mi Istenünk“-nek sok átdolgozása ismeretes, de egy sincs köztük kifogástalan. Az egyetemes énekügyi bizottságnak nehéz helyzete volt, mert a nézetek, kívánságok, azok a bizonyos »tekintetek“ igen megkötötték a kezét. Lelkész, kántor, tanító, gyülekezet, nemzetiség mind a maga érdekét védelmezte. „Ezt az éneket a híveim nagyon szeretik“. — „Ezt az erdélyi testvéreink is éneklik“. „Ezt én (!) nagyon szépnek talá­lom*.— „Ezt kár volna kihagyni; mifelénk mindenütt tudják“, stb. stb. Ilyen s hasonló nyilatkozatok, kívánságok, szinte követelések hang­zottak, sőt hallatszanak még most is, holott márig is sok a dallam. S ott van még a tót gyülekezeteknek számtalan éneke és a ref. testvér­egyháznak sok zsoltára és dicsérete, melyeknek legjava már átdolgozva is előttünk fekszik. (Ld ev. ref. próba-énekeskönyvet.) Mindamellett újból is hangoztatom, hogy kevesebb is elég. Gyönyörű szépek és szinte kifogástalanok az alábbi eredeti magyar énekek: Az én időm mint a szép nyár. (Dgy. 11. sz.) Hogy eljött az idők teljessége. (49. sz.) Imádandó Isten. (49. sz) lm nagy Isten . . . (52. sz.) Itt a gyászos óra. (61. sz.) Krisztus Urunknak. (82. sz.) (A ref. énekeskönyvben közölt rilmizálással igen szép s csak így helyes és magyaros; kár, hogy a szöveg néha éneklésközben eldarabolődik; a felütéses formája határozottan helytelen.) Könyürülj, Úr Isten, rajtunk. Szegedi Gergelynek e szép éneke méltán foglal helyet a Dgy.-ben; ép ily szerencsés gon­dolatnak tartom a Kölcsey-féle Himnusznak, a „Gondviselő édes Atyám“, a Rákóczi imájának (»Győzhetetlen én kőszálam") és gályarabok énekének (»Térj magadhoz, drága Sión) felvételét.) Igen szép Aách Mihálynak két éneke: Minden e földön csak elmúlandó. (104. sz.) Szivem keserűségét. (125. sz.) Továbbá: Ne szállj perbe én velem. (114.) Seregeknek hatalmas nagy királya. (122.) Szent vagy örökké. (123) Szűkölködünk nagy mértékben. (128.) Az idegen eredetű leütéses énekek közt igen szépek : Béke legyen a nap alatt. (Dgy. 14. sz.) Boldog az, ki életében. (16.) Ébrejd fel óh te én szivem. (26) Én lelkem [óh'n^ért] csü£&edsz el ? Hogyne dicsérném az Istent. (48.) Istenfélők mely boldogok vagytok. (56.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom