Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - x-y: A felekezeti tanítók fizetésrendezése
kedv szükségeltetik a tanítók részéről; a kellő hazafiság magától érte1 őd- vén. Ha pedtg az állam ezt komolyan akarja, akkor erre tanítóiban mindenek előtt kedvet, lelkesedést kell ébresztenie és fenntartania, megfelelő kedvező intézkedései által. Mondom nagy mu"ka ez. Sokkal nagyobb, mint némely laikus ezt csak sejteni is képes volna. Sőt többet mondok; ez a jelen tanítási rendszer mellett kivihetetlen, mert amit emellett ez ügyben tenni lehetséges, az mind édes kevés; a semminél csak éppen valamivel több, melytől a szalma cséplésnól alig lehet valamivel több, eredményt vání. Mert mit látunk? Azt, hogy jelen tanítási rendszer megalapítja a Különféle kis és nagy szünidők mellett a tanító hivatalos tanítási óráit napi 4—5 órában; ezen túl pedig, tehát a nap legnagyobb íészébtn a gyemiekserrg távol van az iskolától illetve tanítójától. Ez pedig bizony csekety idő egy ismeretlen nyelv alapos begyakorlására. De még csak hagyjan volna, ha ezt a keveset is CbUpán e célia lehetne fo ditani, de ebből még mennyit levon a vallástanítás, mely tudvalevőleg anyanyelven történik s az anyanyelv s anyanyelvi Írás és olvasás tauíiása? Úgy, hogy az állami nyelv tanítására alig marad naponta 2—3 óra. A nap többi reszeben pedig a gyermek otthon anyanyelvet hallja s gyakorolja. Mi ez egy ismeretlen nyelv rohamos megtanuasára ? Úgyszólván semmi. És mit várhatunk ettől? Édes keveset; a magyar állameszme teljes keresztülvitelét pedig beláthatlan időkre, semmi esetre. Ha ezt komolyan keresztül akarjuk vinni, akkor bizony másként keli megfognunk a dolog végét; akkor a közvetlen módszer mellett is sokkal több időt kell erre fordítanunk. Legyorsabb és megfelelőbb eljárás volna, ha a gyermek valamely in- ternátusfele intézmény felállítása által teljesen elvonható volna a szülei háztól, hogy taiiKötelezettségenek bevégezteig egyebet magyar nyelvnél ne is hallana. De hát biz ez alig volna kivihető. Van azonban ennek egy más módja, mely aztán kivihető is. Ez pedig abból áll, hogy a tanító necsak a hivatalos tanórák alatt foglalkozzék az idegen ajkú gyermekkel, hanem teljes egész napon; kora reggeltől késő estig, hogy az az anyanyelv hallásától is teljesen elvonassek. A tanórák alatt tanítsa vele a rendes tantárgyakat, azokon kívül pedig magyaruyelvi társalgás mellett foglalkoztassa őket más egyebekkel, pl. kirándulással, játékkal stb., és pedig nemcsak a szorgalmi időben, hanem a kis és nagy szünet időkben is. Ily eljárás mellett akarva nemakarva meg kell tanulnia az idegen ajkú gyermeknek az állami nyelvet, mert igy úgyszólván szinte észrevetlenül fog az ráragadni.
