Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - Krug Lajos: A szociálizmus és az egyház védekezése annak túltengése ellen
az ő lelki- s testi javát célzó társaságokba, ha mindezek valóságáról meg is győződik ott. Ha ott valóban ledülnek a különböző társadalmi foglalkozás állította korlátok, ha tehát ott megszűnik a rangkülönbség, ha ott egymást valóban becsülő emberek találkoznak, kik ember és ember közt semmiféle különbséget nem tesznek, mert mind egy atyának fiai, egy hazának a gyermekei, egymásnak testvérei. — Ily emberi méltóságunkhoz is legillőbb magatartásunkkal magunkhoz, ügyünkhöz és egy ázunkhoz láncoljuk majd az összes munkásságot. A környezetünk művelő és nemesbitő hatása alatt felnőtt munkás ifjú nem is fogja vak gyűlöletében öklét halálos csapásra egy tisztességben megőszült, roskatag aggastyánra emelni csak azért : mivel papi rvha van rajta! A velünk, vagyis a társadalom műveltebb osztályával való folytonos együttlét szeliditőleg hat erkölcseire, kivetközteti durvaságaiból, fejleszti látkörét, fogékonnyá teszi a közzel szemben beváltandó kötelezettségeire s annak tudatára ébreszti, hogy az ember életcélja nem lehet csupán csak a jogok élvezése és követelése, hanem a vele járó terhek viselése is. Erezni fogja, hogy sokkal nemesebb a jónak bilőliink kiinduló másokkal történt közlése, mint a jónak másoktól magunknak követelt, vagy kikunyorált élvezete. Neveli tehát a férfiasságot, nemes önérzetet! — De mind ennek alapfeltétele, ismétlem: a részünkről tapasztalandó őszinteség leend. Ha a munkással szemben tanúsított viselkedésünk csak a legcsekélyebb jelét mutatja a kétszinüsködés- nek : elleneink pozícióját erősítjük, mert bizalmát veszítjük s nem használunk, inkább ártunk ügyünknek. Tehát magunknak kell első sorban átalakulnunk; jókká kell lennünk, hogy javíthassunk, szeretni kell tudnunk, hogy szerettessünk, igazaknak kell lennünk, hogy igazságot nyerjünk, őszintéknek, hogy bizalmat kelthessünk. Ez talán nehezebb, mint a pénzforrások megnyitása ! Ha apáink nálunknál jobbak, tökéletesebb- igazabbak, őszintébbek nem lettek volna, vájjon tagjai lehetnénk-e ma egyházunknak ? Ha apáink vértanuságra bármely pillanatban kész erős lelke, vagyont, kincset, minden földi jót szives örömmel odaadó rajongó szive nem mutatta volna az eszményi áldozatkészségnek örök idők elismerését biztositó oly fenséges alakját : volna-e ma egyház ? Mily törpe a mi áldozatkészségünk az övékével összehasonlítva ! Lehet-e egyházunk szegénységét okul elfogadnunk a miért e jólléti intézmények megteremtésétől vissza riad ? Apáink szegényebbek voltak s mégis miudezeknél mennyivel többet alkottak! S még azt az ellenvetést sem fogadhatjuk el, hogy az állam hasonló mérvben lévén érdekelve : valósítsa meg ezeket ö, mert neki kötelessége első sorbsn. Erre csak azt felelhetem: az, aki a munkás sorsával leginkább törődik, aki érte legszívesebben tesz, aki érdekében legtöbbet fárad : azé a munkások bizalma, szeretete, hite, — azé tehát a hatalom is! Egyházunk pedig örök időkre biztosítja magának a jövőt, mert a legszilárdabb, a legmegbízhatóbb sziklára : a szivekre épít.
