Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 3. szám - Krug Lajos: A szociálizmus és az egyház védekezése annak túltengése ellen

72

egyenlőségnek ezen eszköze a viszály csiráját már bölcsőjében hordja. Mert hisz emberek vagyunk, tele emberi fogyatkozásokkal, hibákkal 1

Aztán ne felejtsük, hogy a mai szociális mozgalom leginkább a szellemileg és anyagilag előrehaladottabb iparos munkásokból indul ki, kik a kevésbbé művelt szociálisták tömegét vezetni, tehát uralni akarják; — legalább arra enged következtetni minden ténykedésük. De mivé lesz akkor a gazdassgi egyenlőség?

így tehát könnyen meglehet, ha a polgárság intelligensebb része nem nézi tétlenül a dolgok fejleményét, hanem beleszól egész erkölcsi súlyával és maga irányítja az egész mozgalmat; ez a készülő revoluiió, miként a 18-lk és 19-ik századbeli és éppen a műveltebb rétegek befolyását fogja növelni. — De erről alább!

Amint tehát láttuk, a szociálizmus tantételei igen sok gyengeséget is árulnak el, melyek a komoly kritika megvilágításában sokat veszítenek ijesztő erejükből s ha tekintetbe vesszük az eszményi szociáliz- musért küzdők nem megvetendő táborát, kik a rombolók és erőszakosak akcióját ellensúlyozzák; nem volna nagy okunk a szociálizmus által felidézett veszélytől megijdnünk. De köztudomású dolog, hogy egy szisztematice felizgatott tömegben leginkább a szenvedély kerekedik felül s hogy a higgadtabb elemet a nagy áradat vagy magával sodorja, vagy maga alá temeti. És e félreismerhetetlen igazságban rejlik a mindnyájunkra oly fenyegetően nagy veszedelem.

Gefährlich ist’s, den Leu zu wpcken,

Verderblich ist des Tigers Zahn;

Jedoch der schrecklichste der Schrecken,

Das ist der Mensch in seinem Wahn.

Az eszményi igazságokért küzdők csapata, a tetszetős, a néptömegnek különösen kedves jelszókkal hadakozó népámitók métely hintését nemesebb maghintéssel nem tudja ellensúlyozni. Az elégedetlenség és az izgatók által félrevezetett, vadul követelő népelem romboló árként terjed széjjel a földteke minden ismerteob zugában és dühös moraja visszhangra kél hazánk áldott virányain is.

Sokáig nem tudott nálunk gyökeret verni a szociálizmus idegen palántája. A mi józan, sok tekintetben konzervatív népünk gyanakodva, sőt ellenszenvesen fogadta eleinte a külföldről ideszakadt újabb fajta népapostolokat. Az általános gazdasági depresszió és a bekövetkezett gazdasági válság azonban szinte végzetszerűen hajtotta földéhes népünket a földosztást Ígérő Izráelek és Jakabok karjaiba. Azóta van magyar, országi sütöttje is a szociálizmusnak. Programmja főbb vonásaiban a következő:

„A munkásosztály csak úgy szabadulhat fel, ha az osztály uralmat megszünteti, a ' termelési eszközökben való magántulajdont megdönti, azokat közös tulajdonná teszi s a tőkés termelést szociális termelési rendszerré alakítja. Azért kíméletlen harcot hirdet az osztályuralom