Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 3. szám - Felhívás a soproni evang. tanítóképző intézet összes volt növendékeihez
66 melegedni? Tudnánk-e mi is lelkesedni s adakozásainkból egy oly alapot megteremteni, mely méltó emléke lenne azon intézet 50 éves fennállásának, melyben mi, lelkes elődjeink nemes buzgalma s áldozatkészsége folytán oly kedvezményes felételek mellett nyerhettük kiképeztetésünket s igy annak sokat köszönhetünk, mint amely által annak mintegy adósai lettünk ? Az eddigi jelek nem igen mutatnak erre, mert az alap megkezdett gyűjtése eddig oly silány eredménnyel járt s jelenleg oly stagnáló állapotban van, hogy az ránk, az intézet volt növendékeire szinte szégyenletes. Ez a sajnos állapot hozta magával ezen üjabb felhívás szükségességét, hogy felrázzon benneteket a nemtörődömség a tespesztő álmából s ha másként meg nem értenétek, az intézet, mint édesanya általa vágja szemetekbe sújtó szavait: nekem, kinek jótéteményeit élveztétek, kinek emlőin táplálkoztatok, jogom van tőletek valamit követelni! Vagy csak nem akarunk amaz elkorcsosult nemzedék közé számíttatni, melynek sem szive, sem kegyelete, sem lelke és lelkesültsége nincsen s hasonló egy élőhalotthoz, egy kialudt kráterhez? Csitt! Nem akarom panaszaitokat hallani, hogy csekélyke fizetésünk oly sokfelé van igénybe véve stb. Mert, az intézetben kezdettől fogva végzett 750 növendék hacsak 1 — 2 koronával járulna is az alapítványhoz, akkor is már oly tekintélyes összeg fog egybegyülni, mely már egymagában is méltó lenne a jelenkor nagy eszméihez s a tanítói névhez. Azonban itt nem csupán a ti zsebetekről, nem csupán arról van szó, hogy ti adjatok, hanem főként arról, hogy gyüjtsetek. Igen ám, de honnét és kitől? Ott és azoktól, akiket tanítottatok. Mert ha az intézetnek kétségén kivül joga van tőletek valamit követelni: úgy ti is apellálhattok azok áldozatkészségére, kik tőletek tanulták az ábécét. Ezek között pedig vannak bizonyára tekintélyes, vagyonos emberek, kik szívesen áldoznának valamit első tanítóik érdekeinek jóvoltára. De lehetne ián e célra iskolai gyűjtéseket, sőt énekkel és szavalatokkal iskolai estélyeket is rendezni, vagy valamely más élelmes módot ki- íundálni az alapítvány gyarapításához. Mert minden ajkaimat meg kell ragadnunk céljaink elérésére, annyival is inkább, mert saját fizetésünkből vajmi sokat nem áldozhatunk. Az egyes tanítóegyesületek pedig tennék magukévá az ügyet s hölyi viszonyaiknak megfelelőleg az ügy előmozdítását megbeszélés végett tűzzék