Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Beyer Theophil: A nevelési eszmény Luthernek "A keresztyén ember szabadságáról" című irata alapján
Bl működésünkre nézve, azt az emberek jótetszésének és előttük való kedvességnek hajhászása kiöli lelkűnkből, t. i. azt a becsületes őszinte igyekezetét, hogy mindenben Isten irántunk támasztott követelésének megfeleljünk. Itt kell beigazolnunk, hogy mi ama igaz keresztyéni szabad, ságnak hívei vagyunk s ennek a hazug szabadsághoz, melyet az emberek mondva csinált jelszavakban kinálgatnak, semmi köze ! Mily fáradhatatlanul int Luther bennünket, hogy őrizkedjünk az embereszelte jó cselekedetektől, melyekkel az emberek Istent szolgálni vélik! Napjainkban még annál sokkal nagyobb veszély fenyeget bennünket, amidőn világnézetünkből Isten képzetét kiküszöbölni kívánják és annak fejében emberek által kieszelt jelszavak bálványai zárják el annyiszor Isten igéjében bizonyos és biztosított hivatásunk útját. Ne késsünk azért, ha ugyan korunk s egyházunk gyermekeit ismét arra kívánják nevelni, hogy igaz szabadságban éljenek, — Luther szavát megszívlelni : „Nem a mű teszi a mestert, hanem a milyen a mester, olyan a munka is; a szerint, amint hivő vagy hitetlen az ember, lesznek cselekedetei is jók vagy rosszak. És nem megfordítva olyan formán, hogy amilyenek a cselekedetei a szerint lesz ő maga is kegyes avagy hivő. A cselekedetek, amint hívőkké, úgy kegyesekké sem tesznek minket. Hanem igenis a hit, amint kegyesekké tészen, úgy cselekedetekre is indít.“ (339. 1.) Luthernek eszménye a hitről kizárja, hogy az ember cselekedeteire úgy tekintsen, mintha azok az üdvösséget biztosíthatnák számára, ez ellen küzd szent haraggal, de nem úgy, mintha az ember a cselekedeteket immár semmibe vehetné, nem is úgy, mintha csak önmagának élne. „Az ember nem egymagában, nem csupán a maga testében élt hanem együtt él más emberekkel a földön. El sem is lehet hát ezek iránt való cselekedetek nélkül, hiszen mégis csak kell velük beszélnie és érintkeznie, bárha neki ama cselekedetekre a saját kegyessége és üdvössége szentpontjából semmi szüksége sincs. Azért a cselekedeknél törekvésünknek szabadon és csakis arra kell irányulnia, hogy más embertársainknak általuk szolgáljunk és javukat munkáljuk, semmi másra nem tekintvén, csakis a mire másoknak szükségük vagyon.“ (342. 1.) E szerint a keresztyén ember életével nem szerez érdemet Isten előtt, az érdem egyedül Krisztust illeti, de az ő élete szolgálat legyen felebarátja javára és bár mit cselekszik, Isten iránti szeretetből szabadon cselekedje. Erre vonatkoznak Luthernek iratában a 27. pontban olvasható, következő szavai: „Tehát a keresztyén embernek, miként Krisztusnak, az ő fejének meg kell teljesednie és be kell érnie a maga hitével s azt folyton növelnie, mint amelyben élete, kegyessége és üdvös sége vagyon, amely neki mindezt megadja, amije Krisztusnak és Isten nek van, miként fenntebb mondtuk. Szent Pál is mondja (Gál. 2,19). „A mely életet még a testben, azt is a Krisztusban, az Isten Fiában való hitben élem.“ És bár már ő egészen szabad, önként ismét szolgává kell magát tennie, felebarátjának segítenie, vele élni és bánnia a miként Isten Krisztus által ő vele bánt. És ezt mind ingyen, semmi
