Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - Nagy Pál: Mik a hiányai a készülő új énekes könyvnek?
4i ténni és pedig azért, mert a jó dallamaink már megvannak, mig szöveg pedig jó kevés van még. De meg a közénekeknél nem lehet bírálat tárgyává tenni azt, hogy dallam és szöveg egymást tartalom tekintetében fedik e. Erről csak a müzenében lehet szó, épen azért kell itt a dallamot a szövegnek fölébe helyezni. De szükséges lett volna azért is a dallamok kijelölését előbb elvégezni, mert az most már részben utólag történvén az énekversek közül sokat ki kell hagyni az énekeskönyvből; mivel dallama nincs felvéve, vagy nem lesz felvéve az egyetemes dallamgyüjteménybe. A régi énekeskönyvnek egyik nagy hibája épen az, hogy sok énekdallam van benne, mely nincs benn a korálok között, vagy pedig olyanok, melyeket a gyülekezetekben nem ismernek. Mily nehéz mindig az énekek kiválasztása ily körülmények mellett! Mily sokszor megtörténik, hogy találunk oly éneket, melynek tartalmára szükség van, de a dallam miatt nem lehet énekelni! Meg kellene annak lehetőségét szerezni, hogy a dallam akadálya az ének használhatásának ne legyen. Vannak ugyan, kik ezt nem akarják hibáúl elismerni, mert azt mondják, igy is bir az értékkel, hiszen használható imáúl. Én azonban azt hiszem, ha valaki imádkozni akar, úgy nem az énekeskönyvét, hanem az imakönyvét veszi elő. Hogy az énekdallam az énekek kijelölésénél akadályúl ne szolgáljon, okvetlen redukálnunk kell azok számát. Kevesen vannak, kik jónak találják a sok dallam felvételét, sőt ha szavazás alá bocsátanák, kik követelik a 154 dallam felvételét, s kik csak az 50-et, úgy az utóbbiak nagy szavazattöbbséggel győznének. Nem is lehet az éneklés a mostani állapotok mellett gyülekezeteinkben szép, megható, midőn vannak olyan dallamok, melyekre több év múlva kerül csak a sor. Hiszen ha tudták volna is, ennyi idő elég arra, hogy feledésbe menjen újra. Sokszor halljuk azt az állítást, hogy szebbek a katholikusok énekei, mint a mieink. Nagy csalódásban vannak, akik azt hiszik ; a mi énekeink mindig kiállják a versenyt a róm. kath.-ok énekeivel. Sokkal nagyobb beccsel bírók a mieinkek, amelyeket mint témákat igen sok kitűnő zeneszerző felhasznált zeneszereményeiben. Szebbnek csak azért tűnnek fel azok, mert náluk húsz dallamnál alig van több használatban, s mivel gyakran rájuk kerül a sor, a nép tudja jól, átment vérükbe s az valósággal sajátjukká lett. Nálunk is arról kell gondoskodnunk, hogy a dallamokra gyakrabban rákerülhessen a sor, igy a nép ha már megtanulta el ne felejtse. Van egy évben 52 vasárnap és 8 olyan ünnep, mely nem vasárnapra esik, igy 60 esetben van alkalma a gyülekezeti tagoknak az énekdallamok éneklésére. Ha úgy akarjuk, hogy minden dallamra egy évben háromszor kerüljön a sor, úgy, mivel minden egyes esetben 3 énekeltetik, 60 dallam elégséges, s azért még sem válhatik egyhangúvá. A hétköznapokat a dallamok használásánál azért nem vehetjük figyelembe, mert a templomlátogatók száma akkor nagyon csekély. Én szerintem elégséges volna 60
