Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 2. szám - x–y: A halálos ítélet
39 kodhatnék ingyenes, esetleg kedvezményes vasúti utazásról; vagy pedig a gyüléss idején helyi egyesületi gyűlések nem tartatnának s az azokra nyert költségek az országos gyűlés költségeire fordittatnának stb. Egyszóval az egyesület, vagy annak elnöksége kutathatná s megtalál, hatná a módját annak, hogy az országos gyűlés költsége a tagokra újabb terhet ne rójjon s igy lehetséges legyen valamennyi tagnak megjelenése, hogy az népes legyen. Mert csakis igy van értéke az országos gyűlésnek, máskülönben nem. Ezenkívül, mint minden más gyűlésre, úgy az adhoc gyűlésre is szükséges előzetesen tárgysorozat és előadókról gondoskodni. De egyesületi elnök-nem létében, ki fogna arról gondoskodni ? Ki íogná megát erre feltólni s kompetensnek érezni? Azt hisem senki: már csak sze- rénységi okokból sem. Ezekből világosan látható, hogy nekünk nem nem adhoc összejövetelre van szükségünk, mert ez nem kivihető, hanem igenis szükségünk van egy szervezeti egyesületre, nvrt érdekeinknek csupán csak az a megfelelő. És ha az egyetemes egyház Ítéletében az adhoc összejövetelt is teljesen megfelelőnek tartotta, úgy abban, mint a fenntiekben kimutattam, nagyot, igen nagyot tévedett. Azt hiszem azonban, hogy az egyetemes egyház nem halálosan» csak egyszerűen Ítélte el országos tanítóegyesületünket. És kimutatva annak tarthatlanságát, tévedéséről meggyőződést szerezve, szintén iparkodni fog azt jóvá tenni ítéletének megváltoztatása által. Ezt köny- nyen megteheti, ez csak egy szavába kerül. Hogy pedig ez lehetséges legyen, úgy az egyház egyetemet ártatlanságunk bizonyitásával újólag meg kell keresnünk s az Ítélet megváltoztatására kérnünk. Meg vagyon irva: zörgessetek és megnyittatik. Az első zörgetés már megtörtént, de — nem nyittatott meg; tán a második zörgetés eredményesebbé lesz. Nem szabad azért mindjárt elkedvetlenednünk, hanem híznunk kell. Bíznunk abban, miként az egyházegyetem indokainkat most már megismerve, azokat méltányolni fogja. Azért a dunántúli evang. tanítói egyesület, mint az eltagolt tanító- egyesületek legerősebbje és legtekintélyesebbike, venné kezébe az elejtett fonalat s az országos evang. tanító-egyesület érdekében nyújtana be az országos tanítóság nevében, az ogyházegyetemhez egy újabb, kellően megokolt kérvényt. — Ha pedig ez is eredménytelen lenne, akkor más módhoz kell folyamodnunk. Erről azonban még most ne beszéljünk. Mondom, nagy a reményem a kedvező eshetőségre, de ezért bizonyosat tudni nem lehet; mert egy kis felvidéki áramlatot már éreztünk az alapszabályok átdolgozására összejött bizottsági gyűlésen; mely alkalommá; a felvidékiek nem helyeselték az egyesület következő cimét; „A magyar ág. hitv. tanítók országos egyesülete.“ Hát megtettük azt is, hogy a címet következőkép módosítottuk; „A magyar\
