Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Tárca
28 mennyire gyönyörködik ; — én is abban gyönyörködtem titokban, — hogy olaszom mennyire gyönyörködik a szebbnél-szebb úri fiatalság által ropogósán kirakott csárdáson mind lassú, mind pedig friss tempóban. Tökéletesen kielégítve a látottak által, néhány fiumei koronának hátrahagyása után másnap K. S. beledi kartáts látott bennünket szívesen asztalánál, innét délután a magyarosan csinált „molnár csusza“ (túrós) megértetésére a beledi uradalmi műmalomba vittem ki az ipsét, ahol szintén alkalma volt a magyar barátságot teljességében élvezni s arról el nem múló kedves emlékeket rajzolni szivében. Harmadnapon pédig a szomszédos Csánigra szállottunk ki a vendégszeretetéről közmondásos H. Gy. k. sógoromat meglátogatandó. Itt nemcsak a zamatos konyhával párosult tőrülmetszett magyar barátsággal és szives vendéglátással találkozott olaszom, hanem a hitelszövetkezet hivatalos irodájában lomhán heverésző nagy-nagy könyvekbe is betekinthetett s mint szakértő teljes elismeréssel szólhatott a pontos és lelkiismeretes kettős könyvelésről. Hazaérkezvén még óhajtotta látni azt is, hogy a magyar paraszt hogyan táncol? No erre is lett hamar alkalma, mép pedig helyben. — Elmentünk in corpore a falu korcsmájának tágas udvarára, hol a falusi fiatalság javában rakta a ropogós csárdást és az olasz barátunk majdnem a két szemét nézte ki láttára az udvaron hevenyészett asztal mellől. Láttam elégedettségét s kiolvastam szürke szemeiből a helyeslést a tánc szépsége és különlegessége felett. És most következtek a nevezetes városokba és helyekre való kirándulások. Az esztergomi nevezetességek megszemlélésére M. fiam válalkozott utitársául, honnét hazajövet versenyeztek egymással a látottak és tapasztaltak feldicsérésében. Különösen tetszett nekik a város regényes fekvése ’s benne a különös tisztaság. Ettek pedig rákot töltve drága pénzen a fiumei erszény bánatára. Pannonhalmára aug. 20. magam kisértem el, hol éppen akkor tartatott a hires búcsú. Az ős monostor falai között volt részünk fél napon át a végét-hosszát nem érő búzgólkodásban ugyannyíra, hogy a magam részéről már-már kezdém a türelmet veszíteni és tözsgyökeres protestáns hitbúzgóságomnak alapigazságait még jobban megszeretni a sok idegen nyelvű értetlen csendes és zajos misék hallatára — még inkább pedig a fő-fő ceremonárius szent atyának annyiszor öltöztetése és vetkőztetése láttára. Mit is értek én ezekhez? aki világ életemben az i g e magyarázatát hallgattam és azokból merítettem vallási tudományomat és hitemet. — De hát .......................„Boldogok az együgyüek s tb.* mondja szent könyvünk. Mindezek mellett nagyon lekötelezőleg hatott lelkemre a monostor itju és öreg lakóinak önzetlen és készséges szívessége, mellyel kalauzolnak bennünket mindenüvé a roppant épületben Megnéztük az egyes szobákat, éttermeket, konyhát (az nap 300 emberre
