Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 9. szám - Vegyesek
264 Iskolatársak találkozója. Julius 24-én az ország különböző részeiből egy kis' csapat sereglett össze Sopronban, mely ezelőtt 10 évvel fejezte be tanulmányait a helybeli tanítóképzőben. A régi barátság és egy régen tett Írásbeli Ígéret hozta össze a volt tanulótársakat, hogy a diákkor szebbnél szebb reminescenciáit felújítva, egy kedves napot éljenek a múlt emlékeinek és az együttlét boldog jelenének. Az összejövetelen a következő tanítók vettek részt: Bácz Kálmán, ev. (Kőszeg), Falb Gyula, áll. (Mezötelegd—Biharm.), Hoffmann Ferenc, közs. (Káty—Bácsm.), Mertz Gyula, ev. (Apostag—Pestm.), Molnár Imre, ev. (Orosháza) Németh Jenő, ev. (Nemesládony—Sopronm), Pratscher Vilmos, áll. (Franzfeld—Torontálm.), Sass János, ev. ^Orosháza), Szüsz Lajos, ev. (Budapest), Vörös Samu, ev. (Kolta—Vasm.), Záboji Gusztáv, közs. (Budapest). Mint vendéget Sass Jánosnét és Dr. Záboji Bélát tisztelhettük közöttünk. A tanári kar részéről Papp József igazgató, Bancsó Antal, Simkó iEndre és Bognár Károly tanárok voltak jelen. A tanári karnál tett tisztelgés után — hol Németh Jenő beszélt az összesereglettek nevében nagy hatással — közös könyörgésre az materembe vonultunk, mely alkalommal Vörös Samu művészi orgonajátéka és az alkalmi ének eléneklése után Bácz Kálmán magas szárnyalásé beszédjét mondta el.*) Ezután következett Papp József igazgató úr kalauzolása mellett az intézet megtekintése. Különös tetszést aratott a slöjd-iskola helyisége és annak célszerű berendezése. Az intézeti nagy kertnek megtekintése a hirtelen támadt zápor miatt — sajnos — elmaradt s másnap csak nehányan juthattak oda el. Este az „Erzsébet“ parkban gyülekeztünk össze, hol jó vacsora mellett sok szellemes felköszöntőben gyönyörködhettünk. A társaság a legkedélyesebb hangulatban a késő éjjeli órákig együtt maradt. Az egybegyűltek elhatározták, hogy 15 év múlva ismét találkoznak. Másnap a társaság egy töredéke kirándult Kismartonba, hogy lerójja a kegyelet adóját egyik nem rég elhunyt, kedves osztálytárssal — Lux Károllyal — szemben. A megboldogultnak megtört szülei jelenlétében, a sír megkoszo ru/.ása után Hoffman Ferenc könnyekig megható, költői fordulatokban gezdag beszédben emlékezett meg ^z oly korán elköltözött pályatársról. Dalcis. *) Hely szűke miatt a kezeink közt levő emlékbeszédet majd csak a jövő számban közölhetjük. Szerkesztő.
