Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 9. szám - Szabó György: Néhány ismertető és tájékoztató sor az új Tanterv és Utasításra vonatkozólag
224 Annak okát pedig, hogy mért ajánlotta a bizottság az Állami Tantervet elfogadásra és mért nem dolgozott ki maga egy, a kor követelményeinek megfelelő új tantervet, abban adja, hogy a ma még érvényben lévő tantervűnket az új állami tantervvel sok tekintetben egyeztetnünk kellene és ha új tantervet dolgoznánk is ki, nagy kérdés jobb lenne-e ezen új állami tantervnél? Mert ez az új állami tanterv valóságos mestermű, mely minden részében a modern paedagógia elvein s kiváló szakférfiak tapasztalatain felépült hatalmas alkotás, úgy maga a tanterv, mint a hozzácsatolt utasítás. Az anyag kiválasztása és elrendezése úgy az erkölcsi jellemfejlesztés, a hazafias nevelés, mint a gyakorlati élet követelte szempontoknak mindenben megfelel. Bevégzett tenynyel állunk tehát szemközt, mely ellen hasztalan volna minden kifogás, minden apellálás. De hiszen erre nincs is szükség! Igaz ugyan, hogy a kerületi népiskolai bizottság ugyancsak az egyházkerületi tanítóság, vagy legalább is a kerületi tanítóegyesületek meghallgatása, erre vonatkozó szakvéleményének kikérése nélkül tette meg a főtiszt, és mélt. egyházkerületi közgyűlésnél a állami tanterv elfogadására és behozatalára vonatkozó javaslatát, mely tényben a tanítóság szakértelmének, tekintélyének lekicsinylését láthatná, mert azt hozhatná fel, hogy az 1885. évben életbeléptetett és most hatályon kívül helyezett tanterv elfogadása előtt legalább utólagosan a tanítói értekezletek szakvéleményét a bizottság bekérte s az elfogadásra ajánlandó tervet ezen észrevételek alapján újból átnézte. Ezen esetleges aggályok és észrevételek azonban teljesen feleslegesek és maguktól elesnek akkor, ha figyelembe vesszük a lehető minél gyorsabb intézkedést szükséglő körülményeket és a mélyen tisztelt egyházkerületi népiskolai bizottság nagytiszteletü egyházi elnökének s magának a nagytekintetü bizottságnak az egyházkerületi tanítóság iránt mindenkor tanúsított jóindulatát, eléggé ki nem emelhető fáradhatatlan ügybuzgóságát s ez esetben különösen dicsérendő okos és bölcs politikai körültekintését és előrelátását. A lehető minél előbbi gyors intézkedésre valóban szükség volt, hiszen az 1885. évi tanterv átdolgozását nem egy helyről hangosan követelték. Megvallom magam is ezek közt voltam, mindőn a győr- egyházmegyei népiskolai bizottság gyűlésén a tanterv átdolgozásának szükségességét hangoztattam. Hallottam ugyan egy a társadalmi és politikai közigazgatási téren vezérszerepet vivő nagytekintélyű és közszeretetben álló katholikus vallásu vezérférfiúnak ezen elismerő nyilatkozatát: „Irigylem az evangélikusok iskoláit,“ de viszont azt is jól tudtam, hogy éppen maga a magyar katholikus egyház, talán azért is, hogy a versenyt velünk és az állami iskolákkal felvehesse, sietett bennünket megelőzni s tantervét már a múlt években az állami tanterv alapján átdolgozta s 1906. évre életbe is léptette. Hátra tehát ez okból sem maradhatunk. De meg a rohamos lépéssel haladó kor, a tudományok fejlődése, a mind-mind nagyobb kívánalmakkal fellépő gyakorlati élet is szükségessé tette a minél előbbi gyors intézkedést.
