Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - Simkó Endre: A magyar beszédre, nyelvre való tanításról
19 haladása az emberiséget megajándékozta és még meg fogja ajándékozni. és megérteti velünk, hogy a keresztyén emberre nézve az igazság, bárhol és bárki kutatná fel a;t, szent tulajdon, melyet elsajátítani az ö hivatása, (Vége következik.) A magyar beszédre, nyelvre valé tanításról. „Nyelvében él a nemzet.“ E köztudomású igazsággal kezdem dolgozatomat. A magyar nemzetnek is nyelvében kellene élnie. Sajnos, hogy még ma is küzdenie kell e nemzetnek saját nyelvének jogaiért. Nyelvi tekintetben nagyon nehéz helyzete van a magyar nemzetnek. Ahány a nemzetiség, annyi a nyelv a hazában. Erős nemzeti államnak alapfeltétele az egynyelvüség. Az uralkodó nyelv, természetesen Magyarországon nem lehet más mint a magyar. Ehhez nem csak joga van Magyarországnak, de kötelessége is oda törekedni, hogy ne csak küzdjön nyelvéért, de valósággal élhessen is benne. Magyarország nagy mulasztásokat követett el ezen a téren a múltban, most a hiányokat nem könnyű pótolni; mert a nemzetiségek a magyar gavallérság védőszárnyai alatt megizmosodtak, szinte vérszemet kaptak nemzetiségi céljaik megvalósítására. Nehéz pótolni a hiányokat, de nem lehetetlen. Szívós akarattal, vas következetességgel, tapintatos okos kultúrpolitikával, » tanítóság igazi ügyszeretetével s buzgó, odaadó munkájával el fogjuk érni, el kell érni célunkat, mely nem lehet más mint az, hogy Magyarország minden polgára beszédben s Írásban egyaránt bírja a magyar nyelvet. Már az 1868. XXXVIII. t. c. is foglalkozott legalább érintőleg a magyar nyelv tanításával. Az 1879. XVIII. t. c. kötelező tantárggyá tette a népoktatási intézetekben a magyar nyelvet. Ennek dacára az eredmény nem megfelelő. A nemzetiségek gyülölségén, szívós kitartásán hajótörést kell szenvednie, ami határozatlan, erélytelen, folyton egyezkedő kultúrpolitikánknak. Az elért eredmény csekély, hogy haladunk, az tagadhatatlan, de csak csigalassúsággal. Hogy nem érünk el kellő eredményt, annak okát legalább részben a tanítóság helytelen tanítási módjában is keil keresnünk. A helytelen módszer több kárt, mint hasznot hozhat. Valóságos üres szalmacséplés az a módszer, amely a fordításra fekteti a fősúlyt. Nyelvtani szabályok túlhajtása s a fordítás gyakorlása mellett a középiskolák nyolc év alatt nem képesek megtanítani sem a latin, sem a német nyelvet
