Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 7-8. szám - Tárca
197 Eisenach és Wartbury. Augusztus 21-én 3 heti tartózkodás után elutaztam Jenából 2 japán tanár társaságban. Délben megérkeztünk Eisenachba. Nagyon meleg volt, de mivel az nap este már tovább akartmik utazni, azonnal hozzáfogtunk a város megtekintéséhez. Eisenach körülbelül oly nagy mint Sopron és úgyszólván evangélikus város. Mintha az ember a bécsi domb aljáról Sopron városát szemlélné, olyan panoráma fogadja az Eisenachba érkezőt az állomásnál, A város másik végén az erdős thüringiai hegység szelíd kúpjai emelkednek. A hegyek oldalain mindenféle szint játszó szebbnél szebb villák állanak. Egyenesen a város felett pedig, egy a Károly magaslathoz hasonló hegy tetején natalmas épülettömeg látható : a büszke Wartburg. Közel 100.000 idegen keresi fel Eisenachot évente s ezeknek nagy részét a Wartburg vonza ide. Eisenach ma Németország egyik legkedveltebb nyaralóhelye. Az állomásról egyenesen a Nikolaikapunak tartottunk és azon átmenve a szép Karlsplatzra érkeztünk. Közepén áll a 8 m magas Lutheremlék. Luther kezében bibliát tart, arcából akarat- és tetterő sugárzik. Az alapzat 4 oldalán hatásos reliefképek vannak, melyek Luther eisenachi ill. wartburgi tartózkodásának egyes főbb mozzanatait ábrázolják. A Karlsplatzon van még a Nikolaitemplom, Németországnak egyik legszebb román stílben épült temploma. Innen a legrövidebb utón a főtérre (Marktplatz) mentünk, hol az ósdi városháza, a nagyhercegi kastély és a Georgenkirche áll. Minket különösen a Georgenkirche érdekelt. Luther tanuló korában ide járt énekelni és midőn Wormsba utazott a birodalmi gyűlésre, a nép kívánságára prédikált a templomban, habár az akkori plébános valamint az ördög ez ellen protestált. A barátok ugyanis azt a hirt terjesztették a nép közölt, hogy a prédikáció alatt az ördög cserépzsindelyeket hajigáit le a templom fedélzetéről. — A templom bejárata felett nagy betűkkel Luther „Erős vár“ című énekének bekezdő szavai állanak. A főtér mögötti térnek egyik sarkára egy nagyon ósdi, ónémet stílben épült ház áll, kicsi ablakokkal, hórihorgas tetőzettel. Az emelet kihajlik a térre és bejárata felett az van Írva: Lutherhaus. Itt lakott az a bizonyos Cotta család, ahol a gyermek Luther barátságos otthonra talált. Belépve a házba, egyszer csak egy vendéglőben láttuk magunkat. A jó eisenachiak az érdekest összekötötték a hasznossal és pár év óta a háznak földszinti helyiségei ónémet bútorzattal berendezett vendéglő. Mikor értésére adtuk a gazdának, hogy nem sörözni jöttünk, hanem a Lutherszobát megnézni, kis vártatva felvezetett az emeletre, hol egy kis szobácskábán régi képek, könyvek és bútorok láthatók Luther idejéből. Sokat ugyan nem láttunk és csalódva távoztunk. Szép gondozott és nem nagyon lejtős utón haladtunk aztán a Wartburg felé, gyöhyörü kertek és villák között. Negyedóra múlva egy terászra értünk, honnét meredeken emelkedik a sürü bükkfaerdővel borított wartburgi hegy. A hegy lábánál 50 pfennig lefizetése ellenében
