Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 7-8. szám - Tárca

192

T _Á_ R € A. ■

Legnagyobb Toold.og'ság’— CXXVIII. zsoltár. —

Legnagyobb boldogság az istenfélelem,

Ha az élet útján ez jár, ez tart velem.

Mert ha kezem munkál, van, amiből éljek,

S megelégült, csöndes bennem a szív s lélek.

Ha páromra nézek, termő szőlőt látok :

Házamra áldás száll s eltűnik az átok.

Gyermekem olajfa ág gyanánt virulnak,

S édesítik nékem a jövőt, a múltat.

•

Kivált ha asztalom körül szaporodnak.

Nem tartom én, mint sok búra hajtó oknak,

Mert a több bajlódás több öröm testvére,

S bizton nézek éltem késő idejére.

És ez mind azért van, mert az Istent félem; őt tudom atyámnak, segitni őt kérem, ő az én Sionom, erősségem, várom,

Minden Jóm adója, életem, halálom.

Nem is hagyom én őt tiszteletem nélkül,

Sőt a hitem benne folyton folyva épül S az leszen a legszebb s állandóbb tetőzet,

Ha majd az égben is magasztalom őtet.

Tóth István.

Luthervárosok és Lutkerereklyék.*)

(Úti emlékek.)

A rég letűnt idők nagy eseményeinek és ezen idők nagy embereinek emléke még a mai realisztikus korban is többé-kevésbbé fogva tartja a lelkeket. A múltnak valami titokzatos varázsa van, melytől nemcsak a konzervatív, hanem még a radikális elemek sem tudnak szabadulni

*) Felolvastatott a soproni ev. olvasó- és ifjuságiegyesflletnek 3907. május hő 8-án tartott felolvasőestélyén.