Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Tárca
154 gyengébt>ek vérével s testével táplálkoznak. A farkas és a bárány meséje eléggé ismeretes. De az ember, kit Isten az ő képére s hasonlatosságára teremtett, kinek mint szerető közös atya jelentette ki magát s kit felebaráti szeretetre, testvériségre tanított, nem követheti a farkasnak, a héjának, a tigrisnek példáját. Hiszen igy semmivel se volnáuk jobbak a vadállatoknál s a mi fődolog nem felelhetnénk meg a nagy parancsolatnak : Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. Azt el kell ismernie mindenkinek, még a nem keresztyénnek is, hogy a felebaráti szeretet által az emberi társadalom hasonlíthatlanul tökéletesebbé lett. — Ez tagadhatlanul igaz. — És a felebaráti szeretetre pedig a keresztyén vallás tanítja meg az embert. Következésképen igazat fog nekem adni a tekintetes úr abban is, hogy a mostani nehéz viszonyokból a kibontakozás kulcsa a keresztyén vallásos testületek kezében van. Az emberek gyarló törvényeit, ha még oly tökéleteseknekUátszanak is, és ha még oly szigorúak, ki lehet játszani, azokkal vissza is lehet élni annyira, hogy nem egy esetben jobb volna, ha az a bizonyos törvény nem is léteznék. De az Isten által az emberi szívbe oltott törvény kötelessége alul senki sem fog büntetlenül kilopózni. Ennélfogva bizonyos, hogy ha a keresztyén vallásos testületek megfelelnek hivatásuknak, félre téve a hatalmi érdekeket, a torzsalkodást Istenben vetett bizodalommal, Isten iránti búzgósággal igyekeznek az embereket jó keresztyénekké nevelni, ez a sivár osztályharc, mely most annyi életörömöt elől, annyi szenvedésnek és aggodalomnak okozója, megszűnik anélkül, hogy akár a kapzsiság, akár az irigykedés győzne a másik felett. Az ellentétekéi az eml er szer etet fogja szépen elsimítani. — Elismerem, hogy a tanító úrnak igaza van. De viszont a tanító úr is azt hiszem elfogadja azt az állításomat, amit még első beszélgetésünk alkalmával nyilvánítottam, hogy mivel a katholikus egyház szertartásai legjobban megfelelnek korunk irányának, ez az egyház lesz képes leghathatósabban működni az emberek gondolkodás módjának megváltoztatására. Ez azt hiszem oly világos, hogy a tanító úr ellenvetés nélkül elismeri. — Sajnálom Főczén úr, hogy ezen óhajának nem felelhetek meg. Mindenesetre nagy nyereség már az is, ha vonzó szertartásokkal nyájas beszédekkel, szép Ígéretekkel a templomba tudjuk a népet édesgetni. De ez nem elég, Szükséges, hogy a vallás az emberek érzelmei gondolatai s akarata felett oly fegyelmet gyakoroljon, hogy azok a templomon kívül se, életük egy pillanatában se feledkezzenek meg Isten fiúságokról s az atyának törvénye iránti örömteljes, családias engedelmességről. — Úgy van, teljesen egyetértek, fegyelmet kell gyakorolni a vallásnak az emberek lelkülete felett. Nos és ebben a tekintetben csak nem fogja tagadni tanító úr, hogy a katholikus vallás messze túl
