Evangélikus Népiskola, 1907

1907 / 5-6. szám - Tárca

152 — Elmondom. E'öször fel kell világosítani az embereket, hogy ez a bálvány nem képes megadni azt, amit oltáránál a legnagyobb erőfeszítéssel, az önkirizásig hatványozott fáradalmakkal keresnek : a békét, nyugodalmat; most nincs olyan nagy kényelem, nem képzelhető oly dicsőség, melynél az ember még nagyobbat nem kívánna, valamint nincs oly rengeteg nagy szám, amit megszorozni ne lehetne. Ha sike­rül az emberek szemét felnyitni, hogy ezt a megdönthetien igazságot belássák s meggyőződjenek, hogy ezen az utón minden törekvésük oly hiába való, mint ha létrát akarnának építeni, mely a holdba fölérjen, akor már elkészült a lélek egy másik nagy igazság befogadására: „keressétek elŐs.:ör Isten országát s annak igazságát és mindenek megadatnak néktek“. Aki nemes eszméknek hódol; családi életben, baráti körben, egyház, haza, művészet és tudomány iránti odaadó szeretetben és mindezek mellet és felett az egy igaz Isten törvényei iránti fiúi engedelmességben igyekszik örömét feltalálni, az biztosan és megaka- dályozhatlanul eléri azt, a mit kivétel nélkül minden ember keres, a mi nélkül az ember épúgy nem élhet, mint tiszta levegő nélkül: lelké­nek nyugodalmát, mennyországát. Jelen társadalmi életünkben azt a gon­dolkodásmódot értem Isten országa alatt, mely szerint a hatalmas nem alamizsna osztogatással törekedik a vagyontalanok iránti kötelezett­ségének megfelelni, hanem saját jóvoltából, önzetlenül lemondna hely­zete előnyeiről gondolkodik, hogy a keze ügyébe eső gyengébb az általános haladás jótéteményeiben a miveltség aránya szerint részesül­hessen. Hogy csak egy példát hozzak fel ezer közül, a földbirtokos belátva, hogy bérései a mai kor jogos igényei szerint már nem lak­hatnak három, négy családonként egy szobában, minden családnak külön-külön lakást épit. Viszont a munkás oly igaz lelkiesmerettel dől, gozik gazdája földjén vagy gyárában, mint ha az ő saját birtoka volna oly hűséges gonddal őrködik gazdája jóléte, mint a saját magáé felett s távol az irigység gondolatától, megelégszik azon jövedelemmel, mely mely neki a munkaadó kifogástalan igazságérzete szerint ]Ut. Ha a munkaadót és munkást, a hatalmasat és a gyengét sikerül kiszabadí­tani a kapzsiság ádáz karmai közül s vissza vezérelni az urhatnámság emberpusztitó bálványától az egy igaz Isten oltárához, akkor "hem lesz nehéz őt megtanítani arra, hogy belenyugodjék a világrendbe, mely szerint isten az embereknek kölőnböző állást és sorsot, különböző hivatást rendelt. Szóval az Isten az embereket e tekinteiben nem teremtette egyenlőkké. Miért van ez igy, annak okát a teremtő és egyedül csak ő tudja, Ebbe bele kell nyugodnunk, ezen mi nem vál­toztathatunk és miután ez a végetlen bölcseség rendelkezése, bele is lehet nyugodni. — Bele lehet nyugodni annak, ki olyan erős hittel van meg­áldva, mint a tanító úr. De akinek szivéből a mindennapi tapasz­talatok, meg a tudományos felvilágosodottság gyökerestül kitépte a hitet, annak hiába mondja a tanító úr mindezeket. Az élet, meg az

Next

/
Oldalképek
Tartalom