Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 5-6. szám - Tárca
146 derült légköre nem képes elűzni, társalgásunk frivol modorát szinte indokolva látom. — Merésznek találná a tekintetes ur állításomat, ha azt nyilatkoztatom ki, miszerint az élet ma nem nehezebb, sőt sok igen sok tekintetben könnyebb, mint az előtt volt? — Bizonyára vakmerő állítás, mert úgy szólván az általános közfelfogással ellenkezik. Épen, mint ha valaki azt állítaná, hogy a hírlapirodalom nem terjesztője a miveltségnek. De mivel jól ismerem már a tanító urat arról az oldalról, hogy semmit nem állít, mit indokolni, vagy bebizonyítani nem tudva, kíváncsian várom a kifejtést. — Előre bocsátom, hogy van egy körülmény korunkban, ami ez előtt csakugyan nem létezett, ami tényleg magneheziti az életet. Az tudniillik, hogy amily gyorsan lehet ma a foglalkozás szabadsága folytán meggazdagodni, ép oly gyorsan lehet s annyira tönkre menni, hogy az embernek, ki tegnap még hintóbán járt. ma nincs egy betevő falatja. E körülmény valóban arra kényszeríti az embert, hogy éberebb figyelemmel kisérje vagyoni állapotának változásait. Meg kell engednem tehát, hogy e tekintetben az élet gondterhesebb, mint akkor volt, mikor a közintézmények védték az egyest a teljes elszegényesedéstől. Az élet terhének súlyosabb voltát azonban rendesen nem innen, hanem onnan származtatják, hogy a társadalmi életnek igényei ma sokkal magasabbak és költségesebbek. És ez is tökéletesen igaz, de nem szabad azt se felednünk, mennyivel több a jövedelme ma úgy szólván mindenkinek, mint a mennyi hasonló körülmények közt saját apjáé Volt. Az én elődömnek is jóval kevesebb volt a jövedelme, mint az enyém, ez az úri birtok is meunyivel kevesebb hasznot hajtott, mikor nagy része még erdőség volt. A mivelődés nagy mértékben gyarapította a jövedelmet, és ha ennek emelkedése fokozta az igényeket is, ez a körülmény magában véve még nem billenthette meg a háztártás egyensúlyát nem tehette az életet, súlyosabbá. De hát mi is volna a célja a mivelődésnek, haladásnak, ennek a sokoldalú, sokféle mozgalomnak, mit általánosan a civilisatíó neve alatt érteni szoktunk, ha ennek fejlődésével az egyéni megélhetés napról-napra keservesebb lenne. Ellenkezőleg a civilisatiónak az az eredménye, miszerint az egyes ember harcát minden az életet fenyegető viszontagságok ellen mind inkább és inkább könnyíti, az életet kellemesebbé, nyugalmasabbá és boldo. gabbá teszi. Szóval az ember a civilisatíó folyton tökéletesedik. — Ez igen szép fejtegetés, de egy nagy hibája van, mely nem csak szépségének, de értékének is veszedelmesen ártalmára van. Nem egyez a valósággal. Elméletnek gyönyörű, de az eltagadhatlan tényen, miszerint az élet napjainkban nehéz, sokkal gondterhesebb, mint ezelőtt volt, mit sem változtat. — Az elmélet nem hat közvetlenül a valóságra, de biztos vezércsillagul szolgál — feltéve hogy helyes — a haladás ösvényén. A helyes okoskodás kétséget kizárólag bebizonyítja, hogy ennek igy kell
