Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 4. szám - Tárca
116 nyitva és igy természetesnek találja üraságod, hogy ha a veszedelem nagyobb, a gondoskodó figyelemnek is élesebbnek kell lenni. — És hiszi azt tanitó úr, hogy lehet még hatni e népre ige hirdetéssel, e népre, melynek úgy a legfelső, mint a legalsó osztályaiban csak pénz és pénz az istene, és melynek egyes tagjait már azzal is könnyű elcsábítani más akolba, hogy itt az egyházi adó fizetésének terhe alul megszabadul? Ez tény, minélfogva el kell ismernie, hogy mégis nem annyira a külső behatásokban, hanem inkább a nép jellemében, gondolkozásmódban fekszik oka a gyakori kitéréseknek. — Megengedem, korunk általános jellemvonásai a pénz utáni szomju áhitozás, a mi egyházunkat sem hagyta érintetlenül, Vaió igaz, hogy ma miként minden emberben, a mi híveinkben is túlsúlyra emelkedett az önzés, minélfogva mindan törekvésük az édes én szolgálatába állott s a közjóért áldozni fáznak. Ez az általános jellemvonása a mi korunknak minden bizonnyal könnyebbé teszi az áttéritési törekvések munkáját. De az önzésen kivül még más egyéb körülmények is kaput nyitnak a kitérésekre, melyek korunk jellemvonásaival összefüggnek, abból következnek. A mai kor embere az érzékiekre fekteti a fősulyt, szellemi élete úgy szólván nincs, nem is gondol arra, hogy a léleknek is vannak igényei, melyeket érzéki tárgyakkal kielégíteni soha nem lehet. Az érzéki élethez szokott embert jobban meghatja a katholikus szertartások fénye, pompája, mint a mi egyszerűségűnk, könnyebb neki a festett vagy faragott kép előtt imádkozni, mint magába szállva s a világi gondolatokat szivéből száműzve felemelkedni a láthatatlanhoz, kényelmesebb eíszámlálni bűneit, melyek épen eszébe jutnak, mint megtörni szivében a bűnös embert egyáltalában, kisebb fáradság poenitentiát tartani, áldozatokat hozni, vagy épen testi vezeklésnek magát alávetni, mint önámitás nélkül határozni el magát a tiszta életre. Szóval sokkal kevesebb lelki erőre van szüsége ahoz, hogy jó katholikus, mint hogy jó protestáns legyen. 8 minthogy a mai kor embere általában igen fogyatékos lelki erőkkel rendelkezik, természetes, hogy könnyen hajlik oda, hol kevesebb lelki munkát kívánnak tőle. De ez a mi reális korunknak általános bűne, amelyért egy hit- felekezetet sem lehet felelősségre vonni. De hogy a kornak ez általános jellemvonását a klérus ügyesen kizsákmányolja térítési célokra, azt már nem lehet a korszellem bő köpenyével takargatni; ez a katholikus egyház különös tulajdonsága. — Legyünk kérem igazságosak. Teljesen igazat adok önnek, de viszont önnek is el kell ismernie, hogy hittéritési törekvéseket minden felekezetben találunk. A katholikus papságot azonkívül az a szent meggyőződés is ösztökéli, miszerint a katholikus vallás az egyedül üdvözítő, minélfogva a felebaráti szeretet követeli, hogy igyekezzenek az egyházi férfiak lehetőleg mindenkit ebbe az egyházba téríteni s igy az örök kárhozattól megmenteni. Ez a törekvés tehát nemcsak jóhiszemű, hanem az általános emberszeretet szolgálatában dicséretes hivatás.
