Evangélikus Népiskola, 1907
1907 / 1. szám - –ár: A tanító mint kisegítő prédikátor
6 nem valók, mint a gyülekezetbeli lelkészi tekintély megcsorbítására. Ez pedig nem kívánatos. A filiagyülekezetekben pedig, ha a tanító szabadon tartott szónoklatokat mond s az a hivek tetszésével találkozik, annak a lelkészi tekintély csorbításán kivül még sokkal mélyebbreható következményei is vannak. Léteznek néhol elég népes, néha 800—1000 lelket számláló filiák, melyek még kellő külön vagyonnal is rendelkeznek, úgy, hogy nagyon szépen, minden megerőltetés nélkül tudnának anyákká válni, de nem teszik. Minek ? Hiszen, mint mondják, a tanító úrral teljesen meg vagyunk elégedve, és semmibe sem kerül- Kívánatos állapot az ilyen? Dehogy! Sőt ellenkezőleg az volna kívánatos, hogy nagyobb filiákban a hivek lelki épülésére lelkészi állások kreáltassanak, mely a jelen kongruás időszakban könnyen volna eszközölhető ; de addig mig a tanító is prédikálhat, erre nem igen lehet kilátás, mert hát szerintük ez is megfelelő és nem is kerül semmibe. Mindezekből az következik, hogy a tanítónak, egyházi érdekhői, egyházi szónoklat tartása egyátalán meg sem engedhető. De szerintem a tanító ne csak szabad egyházi szónoklatot ne tartson, de még kész prédikációt =e olvasson fel, hanem ezek helyett tartson szükség esetén könyörgést hosszabb imával, melyért azonban a gyülekezettől külön díjazásban részesüljön, úgy az anyában mint a filiában. Ez által a hivek inkáb utalva lesznek arra, hogy szükségét érezzék a lelkipásztori működésnek; — és a lelkészi tekintély érintetlen marad s teljes épségében ragyogni fog a hivek előtt; És itt a lelkiek terén igazán szép a lelkészi tekintély ragyogását látni és elősegíteni, nem pedig az anyagi illetve hatalmi téren. És ha a tanító akár prédikáció felolvasásokat, akár csak könyörgéseket tart a lelkész helyettesítésében, tartozik-e azt díjtalanul tenni? Szerintem nem? Mert ha a lelkész a filiába megy, azért külön fizetést húz. Miért kelljen akkor a tanítónak díjtalanul fungálni? Egészen más az ha a lelkészt pl. betegség miatt kell helyettesíteni; ez esetben a lelkész sem kapott volna külön díjazást, ilyen a tanítónak sem járhat; ez hivatalbeli erkölcsi kötelesség. De az már sem hivatalbeli, sem erkölcsi kötelesség nem lehet, akkor helyettesíteni a lelkészt, mikor az sem távol nincs, sem nem beteg. Mert ilyen esetek is léteznek. Van hely, hol a lelkész vasárnap és ünnepnap délután sohasem fungál más helyen meg csak ünnepek délutánján nem. Hanem arra való tekintettel, hogy a délelőtti úrvacsorái funktió nagyon kimerítette, délután a tanítót kényszeríti istenitisztelet végzésére, régi szokásra való hivatkozással, Ilyen szokás pétiig nem létezhetik, kérdem megengedhető-e a felsőbbség által a tanító funktiója ily esetekben ? Szerintem még külön díjazás mellett sem. Mert a tanító is éppen úgy kimerülhet délelőtt a sok urvacsorai éneklésben, mint a lelkész egyebekben, és ő is csak — ember. Ilyenekről a felsőbbségnek alig lehet tudomása, ez csak úgy a suba alatt történhetik : mert ha volna, bizonyára nem engedhetné
