Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 5. szám - Jausz Vilmos: Válasz a megelőző cikkre

142

Kedves Kartársaim | Hogy a gyámolda ügyében elfoglalt álláspontom s kifejtett nézeteim nemcsak a magamé, hanem a dunántúli egyházkerület Tanítói Karáé, ezt tavaszi gyűléseitek jegyzőkönyvében adjátok tudtára nyiltan mindazoknak, kik abban eddig kételkedtek.

Szigethy Dénes.

Válasz a megelőző cikkre.*)

A szerkesztő úr szivességéből már e számban válaszolhatok a fent közölt cikkre. Rendkívül sajnálom, hogy most nem rendelkezem annyi idővel, amennyit egy a részletekre kiterjedő válasz igényelne. De mivel a jó ügy érdekében mégsem akarom a választ elhalasztani, engedje meg igen tisztelt tanító úr, hogy azt lehetőleg rövid pontokba foglaljam.

1. A gyámolda mostani tőkéje semmiesetre sem gyűlhetett egybe a szegény lelkészek és tanítók filléreiből s a részükre befolyt adományokból. Ezt kell most is állítanom. A „Tőkekamat“ tételt azért nem lehet hozzá számítani, mert azt, mint a múltkor mondottam, a járulékokkal együtt felemésztették a következő évtizedek. Természetes, hogy 1896 ig a legtöbbet lehetett tőkésíteni. A kérdés lényege ez: ma az intézet tőkéje (az alapítványokkal együtt!) 212400 korona, a kerület 1904-ig 229800 koronát adott, 17400 krval többet. Hogyan lehet tehát szó gyülekezetek és tagok járulékaiból, adományokból, hagyományokból és alapítványokból gyűlt tőkéről ?

2. Azért nem szeretem, ha a tanítóság, jobban mondva néhány tanító a gyámoldai ügyben szüntelenül csakis a maga jogairól szól, mert komolyan tartok tőle, hogy egyszer majd csak megunja a kerület és él a maga tényleges jogaival. Mert a kerület, nem ugyan tetszése, de jó belátása és az esetleges kényszerhelyzet szerint igenis »intézkedik a gyámolda vagyona felett“, ő a tulajdonosa és fenntartója, semmiféle tanítói vagy lelkészi gyűlés ezt a természetes és tételes törvény biztosította jogát el nem vitathatja. De óvjon Isten tőle, hogy a kerület ezt a jogát gyakorolja is! Ezt mondtam a múltkor; aki mást olvas ki soraimból, az tulajdonképen magából olvassa azt bele soraimba.

3. Épp úgy fenn kell tartanom a kerületnek törvénybiztositotta jogát az alapítványokra vonatkozólag. Arról lehet vita, hogy beállott-e e jog gyakorlásának ideje, de magáról a jogról nem lehet. És ez nem akart ijesztgetés lenni, mert egész cikkemből világos, hogy én nem óhajtom e jog gyakorlását. Nem adom fel a reményt, hogy a viszonyok jobbrafordultával ismét felve*) Készséggel helyt adtunk e közleménynek mindjárt e számunkban s azt hisszük, hogy a kérdés most már pro és contra eléggé meg van világítva, azért részünkről ez irányban a vitát bezárjuk. Szerk.