Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - A sióvidéki ev. tanítóegyesület elnöksége: Felhivás egyházkerületünk összes tanítóegyesületeihez
ruló szívvel vagyunk kénytelenek látni, hogy elaggott kántortanítókat, sokszor félszázadot is meghaladó szolgálat után fél annyi nyugdíjjal bocsátanak el, mint mást, aki nem szolgált két úrnak, aki csak tanító volt és nem egyúttal kántor is ; — elárvult családját pedig az éhség martalékául lökik oda. Meddig maradjon ez még igy ? Hisz a mai viszonyokból meríthető kilátások szerint egyhamar nem fogják nyugdíj törvényünket módosítani és még évekig is gyakorlatban maradhat az eddigi igazságtalan eljárás. Pedig ha meg volna egyházi hatóságainkban a kellő jóindulat, e bajon az egyház kebelében is azonnal lehetne segíteni; mert semmi egyéb nem kellene hozzá, mint : el kellene választani mindenütt a kántori fizetést a tanítóitól, még pedig kellő jóindulat mellett lehetne a tanítói lakást a stólával kántori fizetésnek, minden egyéb járandóságot tanítói javadalomnak venni. Erről minden tanítónak új dijlevelet kellene kiállítani és azonnal vége lenne e tekintetben minden panasznak , mert minden tanítónak beszámítanák teljes fizetését nyugdíjigényébe. Csakhogy az akadékoskodni szeretők, kik kákán is csomót keresnek, vagy akik azonnal kidobott pénznek minősítenek és rémitő nagynak látnak és sokainak minden kis összeget is, amely a népnevelés emelésére fordíttatik, — a szóban levő kérdésnél is azonnal nagy veszedelmet jósolnak a könnyen hívők rémítgetésére, felhozván azon ellenvetést, hogy mi lesz akkor, ha az iskolákat államosítják és az egyháznak külön kántort kell alkalmaznia és honnan vesz akkor az egyház kántor fizetést? Ezen kivül ott a vallás és egyházi énektanítás, erről is majd az egyháznak kell gondoskodnia akkor; honnan veszi majd az ezeket tanítók részére a fizetést, ka a volt kántortanitói fizetés hiványilag is — a stóla és lakás kivételével — egészen tanítói fizetés gyanánt szerepel stb ? Ezek mind hasonló nagynak látszó, de magukban véve semmi alappal nem biró ellenvetések. Mert bármikor kerüljön is napirendre az iskolák államosítása, az eddig fenálló törvényeink elég biztosítékot nyújtanak aziránt, hogy azt nem lehet eröszokosan, hanem esah törvényes utón és módon keresztül vinni bármi hatalomnak. — Ily utón módon pedig, bármikor lesz az, először is alku tárgyát fogja az képezni egyház és állam között és igy alkalma lesz majd az egyháznak tetszése és a körülmények szerint megalkudni az állammal, amint teszik ezt ma is azon egyházak, melyek az államnak adják át iskoláikat. De meg másodszor; az iskoláknak kötelező általános államosítása csak az eddig fenálló törvényeket megszüntető új törvény megalkotása által vihető keresztül. E törvény megalkotásánál pedig akkor is ott lesznek az alsó házban az egyházunk kebeléből beválasztott képviselők. Ott lesznek a főrendiházban evang. főuraink, élükön egyházunk főfő oszlopférfiaival, kiknek kiprókipróbált bölcseségéről és hitliüségéröl bizton jellehetö, hogy e törvény megalkotásánál is meg fogják óvni egyházunk érdekeit. — Végül 3-szor : e tekintetben lehet akkor is az állami támogatására számítani, amint már ma is
