Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Sass István: Tarlózás XXV.
57 csak kívánja, de egyenesen követeli tőlünk, hogy a lelkész a szószékről, a tanító az orgonáról csak akkor maradjon el, ha ezt tőlünk nem függő akadály elkerülhetetlenné teszi, de kényelmi vagy más egyéb szempontból soha. Régen megszűnt már az a patriárchálás állapot, amikor minden évben több volt az iskolai szabadság, mint a tanidő. Ha akkor úgy gondolkodtak is egyházunk intézői, hogy a tanító a sok szünidő mellett segítségére lehet a lelkésznek, amidőn a nagy ünnepek alkalmával annak több dolga van a rendesnél, de ma már be kell ismerni mindenkinek azt, hogy az iskola egész embert kíván, s megbocsáthatatlan hibát követ el mindenki, aki az iskolától akármely szempontból elvonja a tanítót, s ha őszinték akarunk lenni, úgy be kell ismerni mindenkinek, hogy tekintettel a tanítók óriási munka anyagára, sokkal de sokkal több joggal kérhetnénk azt, hogy a lelkészek segédkezzenek nekünk a vallásoktatásnál, mintsem, hogy mi prédikáljunk a lelkészek helyett. Aki a hivatalban első, legyen a kötelességtudásban is, ez pedig azt követeli tőlünk, hogy a hivatalunkkal járó tisztünknek mindenkor és minden körülmények között a legjobb tudásunk és tehetségünk szerint megfeleljünk. Ugyanez ez a viszás helyzet áll fenn részben a tanítók által végzett munka ellenőrzése tekintetében is. Elénk emlékezetében van minden kinek, hogy az iskolai bizottságok szervezetéről intézkedő egyetemes javaslat, milyen felügyelet, milyen ellenőrzés alá kívánt bennünket helyezni mind az iskolában, mind a magánéletben, de ettől eltekíntve is, az a viszás helyzet áll fenn, hogy az iskolában szoros felügyelet és ellenőrzés alatt állunk, de a templomba teljes szabadsággal mehetünk és prédikálhatunk, amit tudunnk és ami jól esik. Pedig az iskolában szakemberek vagyunk, a szószéken pedig — ha szabad ezt a kifejezést használni — csak műkedvelők. Az iskolában, hol szakemberek vagyunk munkánk ellenőrzésére elég jónak tartanak irni olvasni tudó földmive- seket, a szószéken pedig, ahol magasabb képzettséggel biró szakembereket helyettesítünk, nem őriz ellen bennünket senki, pedig ki merné azt mondani, hogy az igehirdetés kevésbbé fontos dolog mint a tanítás? Iparkodtam tárgyilagos lenni. Itt nincs szó senkiről. Egyedüli célom a helyzet nyílt feltárásával a viszás állapotok megszüntetése Súrd. Sass István.
