Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 6-7. szám - Egyesületi élet
206 élesztése; az evang. tanítóknál e cél: a prot. öntudat felkeltése és megerősítése. Mi a prot. öntudat ? Ismerése és űdvigazságokul elismerése evang. hitelveinknek. Elismerése annak, hogy csakis azon az utón. melyet anyaszentegyházunk Krisztus evangelioma alapján előttünk kijelöl, s csakis olyan élet által, amilyent sürget és követel, lehet megalapítani az embernek földi boldogságát, megszerezni mennyei üdvösségét. E tudat alapvető munkája tulajdonkép a családi hajlékban kezdő- dik azzal, hogy a szülök isteni félelmükkel, templomot szorgalmasan látogató buzgóságukkal, a vallás tárgyairól kegyeletes beszélgetésükkel vonzóvá teszik gyermekeikre Istenházát, kedvelttó ev, eg) házunkat. Azonban a prot. öntudatnak tudatos megteremtése, élesztése, élővé, erőssé tétele az iskolának nemes feladata. Ennek kell törekednie arra, hogy mire a gyermek kikerül az iskolából meggyőződéssel vallja hite, vallása boldogító hatalmát, hogy folyton tudatával bírjon annak, mivel tartozik egyházának s a hívek serege tömör falánksszá alakítva szilárdan megállni tudjon sokfelől ostromolt drága sírnunk falain. A tanítók ezen egyetemes s speciális felekezeti célja sikeres munkálata tette s teszi szükségessé a tanító-egyesületek szervezését és fentar- tását, hogy itt a munkatársuk találkozva a cél elérését megkönnyítő újabb módszerek felett tanulságos eszmecserét folytassanak, azokat egymástól elsajátítva, a tanítóképzőkből hozott ismereteket itt gazdagítva otthon azután a gondjaikra bízott növendékeket emberekké istenfélő jó keresztyénekké nevelhessék. — Egyesületünk, mely közel félszázados múltra tekint vissza, büszkén mutathat tagjaira, akik igazi szakértelmet feltételező, nemes ügybuzgóságra valló eredménnyel fáradoznak hivatásuk mezején. Egyesületünknek célja továbbá az alapszabályok h. pontja értelmében a tanítók erkölcsi és méltányos anyagi érdekeinek istápolása. — Az erkölcsi elismerés miatt panaszra nincs s nem lehet ok. A felsőbb hatóságok itt nem fukarkodnak; azonban fájdalom a tanítók munkájuknak, képzettségüknek megfelelő díjazásban még ma sem részesülnek. Az 1893. évi tanügyi törvény csak a 600 koronáig való kiegészítést tette kötelezővé; a 800-ig való kiegészítést a gyülekezetek szabad tetszésére bízta. Kérik-e, megteszik-e, nem gondolt vele. A legtöbb gyülekezet kérte, rávitte a szükség, mert máskép nem kapott tanítót, a másikat az irigység. — ő is igénybe vette az állampénztárt. — Csak kevésnél volt mozgató ok a tanító munkájának megbecsülése. A Berzeviczy-féle javaslat, — mely 1893. évi törvénnyel analóg, 800 illetve 1000 koronáig való kiegészítést tervezte, — csekély javítást hozott volna esakis ott, hol a tanítófizetés készpénzben történik, de a hol felszámítás szerint történik a tanítói fizetés megállapitása, a 800 koronáig való kiegészítés címén élvezett segély redukálódott esetleg egészen el is maradt volna, tehát csak a nyúgdij igény némi
