Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 6-7. szám - Tárca
196 minden fekete ördöge feltámad, hogy megrontsa a békét. Mindhijába; az aranybulla törvényes, emberi, s az evangélium szabadságlelkének isteni jogán megvédelmezett igazságnak győzni kell. A reformáció alkotásainak védőbástyája az 1606. junius hó 23-án megkötött bécsi békekötésben felépül, mely a magyarok Mózesének lábai alatt Nebo hegyét emeli fel, ahonnan már betekinthet az ígéret földére. A reformációnak szabadságlelke teremtette meg az evangélium isteni ereje által biztosított emberi jogok alapján felépült új Magyarország fundamentumát és ugyanazon szabadságnak lelke védelmezte is meg e nagy alkotást. Az Ur támaszt Józsiiét*) is s bécsi béke az 1608-iki országgyűlésen egyes még Bocskay által kívánt módosításokkal a magyar nemzet törvény- könyvébe kerül. * * * Bocskay müve az ország törvénykönyvében alapvető jogforrása az Ausztriával az uralkodó személyében összekötött Magyarország nemzeti jellegű alkotmányos jogainak, mai alkotmányunk fundamentumának, melynek sarkköve a lelkiismeret szabadsága, a nagykorúságra jutott egyéniség eme szent joga. Mert a jog és hatalom forrását az önkényuralom magaslatáról a vallásszabadságban biztosított meggyőződés és akaratnyilvánítás szabadsága veszi le s a nemzetet alkotó egyének lelkében helyezi el s igy megadja a nemzeti akarat nyilvánulásának az isteni jogot és az égi szentesítést. Az 1608-iki törvény Bocskay elvei alapján először is a vallás szabad gyakorlatát biztosítja, a meggyőződésnek, az egyéni lelkiismeret és akarat nyilvánításának jogát ismeri el; csak azután terjesztheti ki ezt a nemzeti egyéniség életére, csak azután vethet el magyar ügyekben minden idpgen beavatkozást és követelheti az alkotmányos akaratnyilvánítás jogát. Ezért mondja Zrínyi Miklós, a koszorús költő és a nagy államférfim hogy »a protestánsok vallásszabadsága és az ország szabadsága egy alapon sarkallik«. Innét van az, hogy egyházunk teste egy a nemzetnek testével s a nemzeti haladás életereje nem más, mint a protestantismus szabadságelve. Innét vau az, hogy valahányszor sirt a nemzet, egyházunk is mindannyiszor fekete gyászba öltözött és amily mértékben érvényesült elvben, vagy gyakorlatban a nemzetnek joga, ép oly arányban jutott egyházunk a vallásszabadság, a vallási egyenlőség és viszonosság jogához, amelynek *) Rimay János nevezte el így Illéaházy Istvánt.
