Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - Bándy János: Orgona-avatás Bezin
9 követelve, embertársaikat lenézik, mint azok sem ritkák, kik nép* szerűséget hajbásznak, de a népet megvetik. A becsület a társas életben elnyert érdemsorozat. Legyünk azon hogy még emlékünket is, miután már nem létezünk, dicső fénnyel övezze Leszner Rudolf dr. Orgonaavatás Bezin. A protestáns egyházaknak már első szervezésekor Luther Márton nagy hitújitónk egyik főteendőjéül tekintette, hogy a közös gyüleke zeti éneklést általánossá tegye, aminek következtében ennek keresztülvitele céljából gondoskodott is énekes könyvekről, melyek azután a nép kezébe kerültek csakhamar. Ámde a közös éneklés csakis akkor igazán lélekemelő prot. templomainkban és csak akkor telel meg valódi hivatásának, ha az egyház alkalmas vezetőre talál, ki a netán felmerülő nehézségekben mindig megtudja keresni a kitaláló utat. — Ily vezetésre rendelte egyházunk az ő templomaiban a kántorokat, kik hivatottságuk és rátermettségüknél fogva az énekvezetésben elragadó lelkesedést tudnak önteni a gyülekezet összeségében, vagy pedig megfordítva a természetben rejlő éneklési lelkesedést is le tudják lonasz- tani — tapintatlan és szakértelmetlen eljárásuk által. — Állítom azonban, hogy legyen az a kántor bármely énekszakértői talentumokkal megáldva, e talentumait csakis akkor fogja tudni igazán eredményesen használni gyülekezetében, ha rendelkezésére áll a templomban egy modern és a mai kornak tökéletesen megfelelő orgona, az iskolában pedig harmónium. Sajnos azonban, hogy magyar gyülekezeteinkben eddig nem sokat áldoztak híveink az ily dolgokta részint a szegénységgel párosult nemtörődömség, részint pedig az arra hivatott kezelőkántor szakértetlenségének miatta. De amióta a kerületnek soproni tuskulánuma — a mi kedves tanítóképzőnk oly magas nívón kultiválja az egyházi és világi zenetudományt orgonában, harmóniumban, zongorában és hegedűben, — azóta mindinkább kezdenek eltünedezni templomainkból a z^z/Wíszerüen nyögdécselő alkotmányok és helyüket egyre foglalják el a különféle szerkezetű, kedves hangú orgonák, buzdítván a kántort az énekvezetésben, kedvre serkentvén a gyülekezetei az éneklésben. És én, mint 36 év óta különféle sipládákott szenvedő, 16 év óta azonban modern készítményü orgonán örömmel működő kántora gyülekezetemnek, csupa lelki gyönyörűséget tudok érezni, amidőn egy-egy ilyen orgonának felavatásán megharsanni hallom annak első hivatalos szózatául az „Erős vár a mi Istenünk“ prot. himnuszunknak lélekemelő és lelkesítő hangjait. Ilyen lelki örömnek voltam élvezője 1905. októ*
