Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 1. szám - Saas István: Az új népoktatási törvényjavaslat. 1868–1904.
5 Alkonyodik. Borongó sejtelemmel veszünk búcsút a láthatár szélén letűnő naptól: Szilveszter alkonyán az 1904-ik évtől. Vájjon mire ébredünk holnap? Szép derűs reggelre, avagy pusztító veszedelemre? .... Ki tudja .... ki tudja . . . . ? Az ég alján vészterhes felhők gomolyognak .... Az elemek pusztító dühének halk moraja már fel-felfcangzik. Közéig a vész s ez arra készt, hogy éberek legyünk, vigyázzunk, ne hogy a veszedelem készületlenül találjon. Vigyázzatok, vetkőzzétek le a vétkes közönyt, készüljetek létérdekeitek védelméie — evangélikus tanítók! Lássátok meg a vészt, mely fenyeget! A közös vész tudata egyesítsen mindnyájatokat egy közös zászló alatt az ön- és közérdek oltalmára, hogy igy egy szebb és jobb jövendőnek édes reményével, szilárd hitével köszönthessük egymást a virradat pírjánál a kelő nap első sugarainál : Boldog új esztendőt! Mohácsy Lajos. Az új népoktatási törvényjavaslat. 1868-1904. Ez a két szám magában foglalja hazánk népoktatás ügyének fejlődését, hogy úgy fejezzem ki magamat, bölcsőjétől, nem napjainkig, de még ezentúl. Az 1868. évi 38. t.-c. a magyar népoktatás ügyében kor. szakalkotó munka volt, amely arra volt hivatva, hogy hazánkban a modern népiskola alapjait lerakja, mert ha őszinték akarunk lenni, úgy be kell ismernünk azt, hogy ezen törvénnyel léptek be iskoláink a kultur nemzetek iskolái közé, s ezzel lett lerakva alapja tanügyünk mai állásának, ez képezi kiindulási pontját azon fejlődésnek, a hová máig eljutott, ez adott hazánknak olyan tanítói kart, amelynek jeleseire büszkén hivatkozhatik a nagyvilág előtt. — Láthatjuk tehát, hogy hivatását, fent nevezett törvény becsülettel betöltötte, azonban a haladó idő a népoktatás terén is oly mélyre ható változásokat hozott létre, amilyenekre annak alkotói még csak nem is gondolhattak, s igy valóban eljött az ideje annak, hogy a magyar népoktatás új törvény
