Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 2. szám - Sass István: Az új népoktatási törvényjavaslat
44 hogy fenálló törvényeink rendelkezései mellett, a lefolyt évtizedek alatt a kívánt eredményt elérni nem lehetett, mert az iskola- fentartókkal szemben, az államnak a beavatkozási joga, nem volt eléggé biztosítva. — Ezen bajon kíván a jelen javaslat segíteni amidőn az állam felügyeleti jogát, s az állam hatáskörét oly mértékben kitágítja, s a kormánynak olyan hatáskört biztosit, a mellyel féken tartható még a legvadabb nemzetiségi iskola is. — Hogy a fegyelmi ügyekre vonatkozó intézkedések mélyen belenyúlnak a felekzetek jog körébe, hát kérem az sem baj, mert tisztelettel legyen mondva eddig a sógorság meg a komaság révén úgy is igen sok ocsmány dolog húzódott el éveken keresztül, amíg egyszer csak elfeledte mindenki. A fegyelmi ügyekre és a tanfelügyeletre vonatkozó rendelkezések ú) helyzetet fognak teremteni a népiskolákban, s meg vagyok győződve, hogy már a közeljövő meghozza azt az eredményt, amelyet a lefolyt évtizedek alatt csak vártunk, de megvalósítva, csak igen elvétve lehetett látni. A tanítóképzés és képesítésre vonatkozólag mit mondjak olyant, amit már a lefolyt években el ne mondottam volna. Azon körben, ahol munkálkodni szoktam, évek óta sürgetem mindazt, amit a javaslatban most megvalósítva látok, mi természetesebb tehát, hogy örömmel fogadom annak minden rendelkezését. Örömmel fogadom, mert egyrészről nagyobb tudást alaposabb szakképzettséget követel s igy emelni kívánja a tanítók szellemi színvonalát és evvel a tanítói állás tekintélyét, másrészről pedig, megvédi a magyarság érdekeit azon képzőkben, amelyek ez ideig a nemzetiségek meleg ágyai voltak. De mégis, nem vagyok egy véleményen azokkal, akik az állami képesítést, a szakvizsgát mint legfőbb célt tekintik, a mely minden tekintetben elég tudás- és elegendő ismerettel bocsátja el az ifjakat. Én nem célnak tekintem a szakvizsgát, a melynek elérése után megállhatunk, hanem eszköznek a lehető magasabb műveltség és alaposabb tudás elérhetéséhez, amit önművelés és szorgalmas tovább tanulás által szerezhetünk meg. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnám a képzőintézetek munkáját, kijelentem, hogy felfogásom az, hogy: a képzőintézetek sem a múltban nem adtak, sem a jövőben nem fognak adni az életnek olyan kész embereket, akik tovább tanulás nélkül helyeiket becsülettel megállhassák. Ha valakinek szüksége van a tovább képzésre, mindenek felett szükségünk van arra nekünk tanítóknak, ha meg akarunk felelni azon magasztos hivatásnak, amelyre vállalkoztunk. Ilyen értelemben lehet csak reménylenünk azt, hogy nem csak a tanítóképzés, nemcsak a tanítók szellemi nívója fog emelkedni, de emelkedni fognak iskoláink is. — És épen azért, mert szerintem a tanítóképzés csak a keretet adja meg, az irányt jelöli ki, az elveket tanítja meg, amelyeket pályánkon követni kell, de a tudást amelyet nyújt úgy a múltban mint a jövőben a gyakorlati^életnek^illetvejszorgalmas^tovább kép-
