Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 11. szám - Tárca
342 itt egyházi ügyekben a világiak is s ezek között kiváltképen a városi polgármesterek, akik már a régi időkben is többnyire kiváló jogtudósok voltak. Ilyen például Hummel Kristóf (1560 körül) Gerengel áldozatkész munkatársa. Ilyen a derék Lackner Kristóf (1571—1631) doctor utrius- que juris, ki Sopron és Csepreg iskoláit látogatván, előbb arany- művességet tanult s csak azután ment ki Paduába, hol oly fényesen vizsgázott, hogy a protestáns ifjú kedvéért az egyetem ősi eskűmintá- ját is megváltoztatták és doktorrá avatták. Alapítványait a város szegényei ma is élvezik és Sopron egyik szép utcája hirdeti emlékét. Ilyen polgármesterei voltak még Sopronnak a XVII. században Artner Gellért és Artner Vilmos, mindkettő a jog tudományok doktora s oszlopos tagja az evang. egyháznak. Ilyen volt továbbá Dobner Nándor (t 1733), ki mint követ az 1709. és 1715. évi országgyűléseken védte a protestánsok vallásszabadságát. A két Artner idejében tűnik fel itt egy ideköltözött magyar ifjú, nemes Muzsaji Wittnyédy István. Ez is jogász, eleinte csak szerény városi magyar nótárius. Ezt az állást ő kreálta; magyar jegyzője a városnak ő előtte nem volt. Utóbb országszerte keresett hirneves ügyvéd lesz és evang. hitfeleinek országgyűléseken és egyházi zsinatokon egyik leghatalmasabb főembere; világi vezető az egyházkerületben, mikor a felügyelői állás még szervezve nem volt; hitbuzgó patrónus, aki tudományát és vagyonát nagy önzetlenséggel hozta áldozatul a haza és az egyház oltárán. Élete a XVII. században a római reakció legválságosabb évtizedeire esik, amikor Pázmány és Esterházy jelszóvá tették, hogy Isten végzése szerint csak az egy, római egyházba visszatért magyarság fogja lerázni a török igát. A térítést tehát hazafias jelszavak alatt űzték a legnagyobb erőszakkal. Föurak és törekvő nemesek körében divattá lett hitet cserélni s ezzel keresni az udvar kegyét. Sopron város jegyzője nem hitt a hamis jelszónak. A csábitó példák evang. hitében nem ingatták meg soha csak egy percre sem. ő tsstestől-leikestöl protestáns maradt. Mint ilyen küzd elszántan egyházának és hazájának szabadságáért, küzd tollal, karddal prokátori éles eszének minden tudásával, hazafias szivének minden tüzével és bátorságával. Ő a hitetlen török jármánál is veszedelmesebbnek látta azt az igát, melyet vakbuzgó vallásosság, osztrák tanácsosok és zsaroló, zsoldos németek vetnek a nyakunkba. És ezen a ponton Wittnyédy, a szabadelvű protestáns és Zrínyi Miklós, a szabadelvű római katholikus, találkoznak és kezet nyújtanak egymásnak. A r. kath. Zrínyi kimondja a szép és igaz elvet: a proteetánsok szabadsága és az ország szabadsága egy alapon sarkallik. A protestáns Wittnyédi pedig a r. kath. Zrínyi Miklósban, korának eme legnagyobb magyarjában ismeri fel, tiszteli és szolgálja rajongó szeretettel és önfeláldozással a hazafiság
