Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 11. szám - Tárca
341 aláírhatja NI. úr, mert igazságához szó sem fér. Tehát: ne azt mondjuk, hogy ilyen mértékben még nem boldog a magyar, hanem mondjuk meg nyíltan, hogy nem boldog a magyar, mert amint a múltban, úgy a jelenben, is még az egy célra igyekezők is, a helyett, hogy egymást vállvetve támogatnák és segítenék előre, eszik egy mást mint rozsda a vasat. Diák koromban, amidőn tanáraim azon fáradoztak, hogy a szép prózát ismertessék meg velünk, elibénk állították mintául a többi között Sallustius Crispus Iugurthájának bevezetését is, amelynek egyik pontja igy szól; „Ha az emberek annyi gondot fordítanának a hasznosra, a mennyivel a szükségtelent, sőt a veszedelmest is keresik, ők kormányoznák a szerencsét, nem a szerencse őkett, és arra a magasságra emelkednének, melyen halandó létökre halhatatlan dicsőségben ragyoghatnának*. — Nem akarom szó szerint alkalmazni a klassikus iró ezen szavait, de azt hiszem, hogy sok megszívlelni való van azokban. Végül fogadja köszönetemet, hogy alkalmat adott ezek elmondására. Annyi és oly nagy a sérelmünk, hogy áron is meg kell vennünk az időt és alkalmatosságot, hogy azokat feltárhassuk, annyival inkább hálásnak kell lennük, ha ilyeh olcsón adatik meg a mód, hogy azokra rámutathassunk, s e mellett még megismerhetjük az orvoslásnak legfőbb akadályait is. — De egyre kérem : ne keverje össze az én csekély személyemet és az ügyet, amelyet nem mondhatok tisztán magaménak, mert többen vagyunk hozzá négyszáznál. — Ha csekélységem ellen van kifogása, tessék engem ütni, s ne az ügyet. Természetesen [az az én dolgom lesz, hogy zsebre vágom-e azt, vagy teljes tisztelettel vissza származtatom, de az ügyet, amelyet társaim bizalma kezembe adott, azt védeni, mindenkor és minden körülmények között, mert az nem az enyém, mert az ügy igaz, a sérelem nyilván való. Sopron városának a hazai protestántizmus történetében kiváló szerepe volt eleitől fogva. Nemcsak lelkészei közt volt sok jeles férfiú, Gerengel Simontól elkezdve a költő Kis János püspökig és azóta is, hanem autonómikus elveinknek megfelelően nagy szerepet játszottak Súrd. Sass István. ^TÍÍU! Wittnyédy István soproni prókátor és evangélikus foember.*) Irta: Payr Sándor. ') Szerző a „Magyar Prot. Irodalmi-táraaság* gyűlésén olvasta fel.
