Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 1. szám - Tárca
22 centralista csoporttól, mely a vármegyét feltétlenül rossznak, terméketlennek tartotta és Széchenyitől, akinek tanítása szerint a vármegye a rendi törekvések, vidéki érdekek fészke, mely egyetemes nemzeti törekvések és érdekek érvényesülését gátolja. A kiegyezés után kelt leveleiben valósággal ünnepli a vármegyét; megretten minden elitélő szóra, mely ellene támad; a nemzet életerének tartja, aminek érverését csökkenteni bűn és botorság. Irányának e határozott nemzeti jelleme tiszta harmóniába olvad össze emberies érzésével, nemes huma- nismusával. A közteherviselés, jobbágyszabadítás, vallásegyenlőség, dézsmatörlés politikai s gazdasági fontosságuk mellett egyszersmind az emberszeretet tényei s az államférfi alakját mintegy költői fénybe vonják. A valószerüség, biztos politikai számítás és az örök igaz elvének odaadó tisztelete ölelkezik benne. A midőn vádolják, hogy szive uralkodik éleslátásán, hogy érzései elhomályosítják Ítéletét, voltaképen babért fűznek halántéka köré. Igaz, e forrásból gyengeségek is fakadnak s maga Kossuth pályája válságos fordulóin gyakran fegyvertelenül állt a zajgó hullámok között, de másrészt épen ez a tulajdonsága tette őt hatalommá, ezzel fért hozzá a milliók szivéhez. Kossuthot a forradalmi szellem megtestesítőjének festik, akinek útját vérpatak jelöli. Valóban, Kossuth forradalmi ember, ha a forradalom egv nép lelkének újjá születését jelenti, a régi világnézet kimul- tát s egy új életeszmény győzelmét. De ilyen értelemben forradalmi szellem Széchenyi is, aki Kossuthot csupán megelőzte s határozottsága versenyzett vele. Önvédelmi harcunk a törvények érvényéért a rend fentartásáér folyt a törvény ellenségei, a nemzetiségek és az udvar ellen. Magyarországnak a meghódolás és élethalálharc között lehetett csak választania. „Magyarország az önvédelem terén áll, — mondta Kossuth Debrecenben — oly igazságos téren tehát, amelynél igazságosabbat nem ismer a história, mégis kinyujtá az engesztelésre karjaet. De azt felelték : halj meg, ha békét akarsz! Ha igy felelnek, nem tehetünk egyebet, minthogy tovább harcoljunk, mert meghahá lesz idő akkor is, ha elvesztettünk mindent Mint Bocskayt egykor, ől is ágyúval űzték el a Habsburgház hívei közűi s az 1849-iki vérengzések, a számkivetés keserűségei, az osztrák birodalmi szellem támadásai a magyar közjog ellen engesztelhetetlen ellentétet teremtett közöttök. Egyetlen magyar államférfiban sem élt annyira a szabadság sze- retete, mint Kossuthban. Oly varázshatalomnak hitte, mely erősebb a vér , nyelv-, vallásközösség hatalmánál, mely minden népréteget, nemzetet egyesíteni tud s világtörténelmi nagyságra nevel. A szabad- ságszető emberek és népek természetszerű frigyesei egymásnak. Egyiknek sérelme valamennyinek bántódása. Feltéltenűl bízott a szabadságnak világ megváltó erejében s érdekét fölismerte, szolgálni tudta minden téren, a nemzeti élet bármelyik ágában, Ez a feltétlen hit Kossuth államférfiúi egyéniségének egyik legszembeötlőbb vonása, mely a hatása al^tt létrejött törvények fogalmazásán is érzik. E törvények többnyire
