Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 4. szám - Előadói javaslatok s vélemények a dunántúli ág. h. ev. tanítók pápai nagygyülésének tárgysorozatából
Csak valaki jegyzővé. Nyomban utána fölemelték 100%-al fizetésüket. Mért ne lehetne törvénybe iktatni azt, a sok toldozás-foldozás helyett, hogy a tanítók is 8 osztályt végezzenek és csak azután mennének a tanítóképzőbe, a hol csupán elméleti és gyakorlati paedago- giával foglalkoznának. Hallottam olyan megjegyzéseket is, hogy nem jogos, nem méltányos a tanítóknak követelése, mert részesülnek á41amsegélyben és korpótlékban; de a mai nehéz megélhetési viszonyok között ez oly csekély, hogy az a tanító nyomorán vajmi keveset enyhit. Hallottam azt is : akinek nem tetszik, ne menjen a tanítói pályára. Feltéve, de meg nem engedve, ha a tanító-képzőben tanszéket nyitnának, ahol a tanítók sérelmeit adná elő egy 25—35 évi tanító pályán működött tanító, százat teszek egy ellen, hogy annak a tanítóképzőnek 75%-a más pályát választana. Hogy ügyünket annál biztosabban dűlőre vihessük, tegyünk fogadást, bár csak mind a harmincezer tanító fogadást tenne, hogy dolgainkat pontosan, hiven fogjuk teljesíteni. Fel Isten nevében, kedves kartársak, a kitartó munkásság, legyen fegyverünk ügyünk harcában ! Hanem siessenek az intéző körök, nehogy rajtunk a közömbösség, nem törődömség vegyen erőt, m<-rt ez pusztitóbb leend a török és tatárjárásnál. Igen, ha a kertész lagymatagon, ímmel-ámmal, dolgozik, vagy épen parlagon hagyja a földet, elpusztul a kert, és tönkre megy a gazda. Farád. Szíj Lajos. Vélemény a népoktatási törvényjavaslat 39. szakasza tárgyában. Népoktatási iörvényeink megengedik azt, hogy a tanító fizétésé- nek „aránylagos része* a készpénzfizetést pótló vagy kiegészítő földilletmény jövedelméből, terménybeli járandóságokból és egyéb szol- gálmányokból álljon. E tekintetben a múlt évben a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat sem tesz kivételt. Nézzük, hogy törvényeink s az új törvényjavaslat az itt szükségessé váló érték átszámítást mily alapon kívánják végeztetni ? Az 1868. évi 38. t.-c. 143-ik szakasza azt mondja: „Ott, ahol eddig szokásban volt, vagy ahol a helyi viszonyokhoz mérve célszerűnek mutatkozik, ama fizetések aránylagos része terményekben, ezek árának 10 évi átlagát számítva, állapittatik meg, mely terményeket az illető községek elöljárói szedik be és szolgáltatják ki.“ A tanítók nyugdíjazásáról szóló 1891. évi 43. t.-c. 4. szakaszának c) pontja szerint a nyugdijösszegbe beszámítandó „a készpénzfizetést pótló vagy kiegészitő földilletmény jövedelme, a terménybeli járandó ságok és egyéb szolgáhnányok tiz évi átlag szerint számítandó helyi értéke,“
