Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 4. szám - Előadói javaslatok s vélemények a dunántúli ág. h. ev. tanítók pápai nagygyülésének tárgysorozatából
110 a felekezeti tanítók nem kaptak a tisztviselők fizetése javítása alkalmával, sem pedig- az utóbbi esetben. Az az kaptak valamit a felekezeti tanítók is: egy miniszteri leirat szerint, amelyet mi felekezeti tanítók az egyházi hatóságok utján kaptunk meg, a miniszter azt mondja : hogy a tanfelügyelőségek iníormátiója folytán úgy értesült, hogy mi felekezeti tanítók nem tesszük meg kötelességünket úgy, a mint kellene; úgy munkálkodjunk, ne hogy kénytelen legyen tőlünk megvonni az államsegélyt. Itt a miniszter bennünket tös-gyökeres magyar felekezeti tanítókat egy sorba helyez a pán-szláv és pán- germán tanítókkal. Sérelme még továbbá a tanítónak, hogy fizetését legnagyobb részben terményekben kapja és azt több helyen magának is kell beszedni, dacára a törvény világos rendelkezésének, hogy a tanító-fizetését az egyházi elöljáróság köteles behajtani. Egy alkalommal egy földesúr négy tanítóból álló társaságba keveredett, a földbirtokosnak az egyik tanító annyira megtetszett, hogy azt mondta neki : „Ha önt előbb megismertem volna, ezelőtt két héttel, a mikor betöltöttük a nálunk üresedésbe jött tanítói állomást, bizonyára önt választottuk volna meg, sőt még az eddigi tanítói fizetést Is felemeltük volna. Én kivihettem volna, mert én kompossessor vagyok. Tudja-e, hogy mi az a kompossessor ? Hogy ne tudnám, válaszoló a tanító. Hát mi ? A tanító hosszú egy évi keserves várakozás után úgy szeptember elején elmegy a gondnokhoz és azt mondja neki; „Gondnok úr: most már nincs se kenyér, se hitel, szedjünk össze egy kis gabonát“. Másnap reggel jókor ott áll a kocsi, a tanítói lakás előtt felponyvázva; a „fertály“ és az „oktály“ feltéve és elindul a tanító a gondnokkal karc-gabonája összeszedésére. A kocsi már félig gabonával, mikor egy sárgára meszelt ház előtt megáll a gondnok. Mit akar itt? kérdé a tanító. Hát csak itt is fizetnek vagy mi ? Menjünk csak tovább mondja a tanító, itt úgy sem tudnak fizetni, hiszen itt kompossessor lakik ; hát ez a kompossessor. A földbirtokos egy cifra megjegyzés után azt mondta : „Bizony, bizony igaza van tanító úrnak, ez is előfordul, néha.* Ebben a komikumban az a szomorú valóság, hogy a tanítónak a gabona járulékát a legtöbb helyen, vagy nem tudják, vagy nem akarják teljesen megfizetni. A törvény utján ugyan belehet hajtani, ha van miből a hátralékos fizetést, de ennek borzasztó erkölcsi hatása van. Most a múlt hónapban, februárban, voltam tanúja, amidőn a tanító hátralékos fizetéséért lefoglalt tárgyakat hordták össze, mikor a családapa, a legég- telenebb átkozódásokkal illette a tanítót, gyermekei jelenlétében, Azok a gyermekek bementek azután az iskolába, milyen eredménye lesz a tanító oktatásának a felebaráti szerétéiről, ha látta, ■ hogy a dunyhát, a vánkost, utolsó vagyonkájukat, vitték el a tanítófizetésért ! Nagy sérelme még a felekezeti tanítónak hogy kántori jövedelme nincs a nyugdijába beleszámítva s mégis ezen összeg után is kell fizetni az évi nyugdíj adót. Hány tanító van, aki már ötven éve szol-
