Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy oktatástan«-a alapján
72 Helyes és célszerű dolog az ifjúságot együtt, nagyobb társaságban nevelni, mert sikeresebb és kellemesebb a munka, ha egyik a másiktól ösztönöztetve vesz példát. Azt látjuk ugyanis, hogy szivesen cselekszik azt, a mit más tesz, s szivesen mennek oda, a hova más megy és igen természetes, hogy az elöhaladókat követik, legalább követni iparkodnak a gyengébbek is. Minél nagyobb a kert, annál jobban nőnek a fák; minél nagyobb a halastó, annál nagyobbra nőnek a halak. Amiért a halak számára halaslavat, vagy a fák számára faiskolát rendeznek : azért kell az ifjúság számára is iskolát állítani. Ezen iskolában kell a gyermekekbe eleve beleoltani a bölcseség, az emberség és a kegyesség magvát. Mert mikép a gyümölcsfa magától is megnő ugyan, de vadon állapotban fanyar gyümölcsöt hoz s ha azt akarjuk, hogy kellemes gyümölcsöt hozzon, ügyesen kell átültetni, öntözni és metszeni : úgy az ember is önmagától emberi alakot vesz ugyan ; de nem lehet eszes, bölcs és erkölcsi lény helyes nevelés nélkül. Az ültetés pedig akkor történik legsikeresebben, midőn a csemete még gyenge. Tehát a nevelés is az embernek már zsenge korában vegye kezdetét. E dolognak az emberre nézve több oka van. Ugyanis bizonyos, hogy az életből ki kell mennünk, de bizonytalan, hol és mikor. Hogy pedig valaki készületlenül hivatik el, az helyrehozhatatlan veszéllyel jár ; mivelhogy a jelen élet adatott arra, hogy ebben az ember Isten kegyelmét vagy megnyeri, vagy elveszti. Miképen ugyanis az anyának méhében az ember teste úgy kialakul, hogy ha valamely tagját magával nem hozta e világra, egész életén át nélkülöznie kell azt: úgy lelkünk is a testben 'léte alatt az ismeretlen s Istenhez való hasonlatosságban akkép képződik, hogy a ki azt itt el nem érte, a testtől való megválás után arra sem ideje, sem helye nem lészen. Midőn tehát ily fontos dologról van szó, nagyon is szükség sietni a neveléssel, nehogy bárki a halál által megelőztessék. De ha nem is fenyegetne a halál, ha igen hosszú életről volnánk is biztosítva; mégis korán kell kezdeni a nevelést, mert az életet nem tanulással, hanem cselekvéssel kell eltöltenünk és mert minden szerves lénynek a tulajdonsága, hogy gyenge korában hajlítható és idomítható, de ha megvénült elveszti hajlékonyságát. A fiatal csemete köny- nyen tűri az átültetést, nyesést, alakítást: de ha fává nőtt, ezt már semmi módon sem tűri. Csak friss tojásból kel csibe, a régi tojásból azt hiába várjuk. Az állat is fiatal korában lesz arra tanítva, a miben hasznát akarjuk venni. Az ember is gyermekkorában tanul könnyebben. Az ember agya a gyermekkorban igen lágy, minden kívülről jövő kép felvételére alkalmas; de lassanként kiszikkad és megkeményedik, úgy, hogy mint a tapasztalat mutatja, aztán nehezebben veszi fel a behyo- naásokat. Azért mondja Cicero, hogy a gyermekek számtalan dolgot Igén gyorsan fognak fel. Kezeink és többi tagjaink csak a gyermeki év ekben gyakorolhatók a mesterséges munkában, míg az inak hajlékonyak. Azért fiatal, gyermekkorában ináskodik a leendő iparos, mes\
