Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - Sass János: A vallásoktatás kérdéséhez
67 Ezen fárasztó töprengés és emésztő aggodalom által a kimerülésig zaklatott ember mit nem áldozna egy olyan tanyáért, hol fele- barátjainak őszinte testvéri érzülete tökéletes bizalmat gerjesztene szivében! Ha valamelyik egyház ily szavakkal édesgethetné magához az embereket: Jertek ide, itt olyan embereket találtok, kik nemcsak szájjal vallják magukat Isten fiainak, hanem szivükben hordozzák az istenfiúságnak, az igaz testvériségnek boldogító gondolatát. A mi hívünk nem a világ előtt igyekezik jónak látszani, hanem azért áll meg tántoríthatlanúl az erény és becsület ösvényén, mivel érzi, hogy a bűn az Isten képét szentségtelenítené meg, mely az ő keblében lakozik. A mi egyházunk tagja nem külső cselekvények vagy anyagi áldozatok által igyekezik szabadúlni a bűn súlyától, hanem szivét hozza áldozatéi, önleikében töri meg a világrend ellen lázongó gonosz elem hatalmát és e győzelem örömével, önereje tudatával, fiúi bizalommal fordul bünbocsánatért a mennyei atyához, kiről tudja, hogy több öröme vagyon egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazakon, kik nem szűkölködnek megtérés nélkül. Aki a felvilágosodottságnak oly magas fokára emelkedett, hol meggyőződik az ember erkölcsi életének végtelen hatalmú bírája felöl, annak szava habár csak „igen“ vagy „nem“ legyen, megbizhatóbb az Írott betűnél, annak Ígérete annyi, mint a befejezett cselekvény s cselekedetei mögött alattomosan rejtegetett célok nem lappangnak. Az ilyen ember kezébe nyugodt lélekkel tehetjük le minden érdekeinket. A hol ilyen emberek laknak, ott a boldogságnak ama kegyetlenül pusztító ellensége : a bizalmatlanság ismeretlen. Azt hiszem, mondani is felesleges, hogy a Krisztus urunk tanításaiban megnyilatkozó eszmék ilyen embereket nevelnek. És az is minden kétségen felül áll, hogy az evangeliomi egyház legtisztább alakban hirdeti ezen eszméket és leghívebb követője a megváltó által hirdetett isteni törvényeknek, melyek boldog társadalom alkotmányszervezetét képezik. Az evangeliomi ember erkölcse fölött nem a világi törvények, nem is a társadalmi felfogás, még kevésbbé a dölyfös, de gyarló emberi okoskodás gyakorolják a fegyelmi vezérletet, hanem a megveszteget- hetlen lelkiismeret szózata, melyben a mindentudó Isten közvetlen Ítélete nyilatkozik meg. Az evangeliomi egyház tehát az ő eszméiben a szellemi kincseknek oly gazdag tárházával rendelkezik, hogy vele ezen a téren semmiféle más vallásos testület nem versenyezhet. De szükséges, hogy ezek a talentumok ne legyenek tankönyveink és Írásaink holt betűiben tétlenségre kárhoztatva, hanem bocsássuk ki azokat életerős tevékenységre a gyakorlati élet mezején, hogy ott vonzó példányképekben megvalósuljanakEzen szellemi kincsekre kell tehát támaszkodni a vallásoktatásnál és erkölcsi nevelésnél úgy az iskolában, mint a szószéken. A hit tanítás
