Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 2. szám - Tárcza

49

20. Nem lehetz te immár nékem ellenségem,

Urad vagyok, léssz most az én szekeresem, nem bírod Lelkemet, irigyled, hogy testem ma holnap fel támad s lesz örök életem.

21. Ne késünk, azért is fogd bé Lovaimat, immár el rendeltem mindenkép házamat, semmi sints már hátra majd addig butsumat, minden feleimmel végzem dolgaimat.

22. Arompruszter Örzse, kérlek, ne bánkódjál, hogy egy kis ideig özvegyen hagyattál, tudod, nyavalyámon sokszor megbusultál, mennybe vitetem és te megáldottattál.

23. Néked a mennyei Jósef többet gyűjtött,

Doktorits férjeddel a ki öszve kötött, örök ditsősségre magának gyűrűzött,

soha el nem hágy az, a mint meg esküdött.

24. Velem tizenhat esztendőt sem tölthettél, bút, agságot pedig eleget szenvedtél, magzatidban soha nem gyönyörködhettél, többször fohászkodtál, hogysemmint örültél.

25. Minden vigasztalás, a mi maradandó, szívnek békessége, hogy légyen állandó;

Ollyan kints, gazdagság, mi el nem lopható,

Jésusnak személlyé, mert ez nem halandó.

26. Gyönyörködjél tehát jó Idvezittődben ; akaratját szeresd tellyes életedben ; valami igaz jót kivánhatz szivedben, bizonnyal meg adja, együtt leszünk menyben.

27. Hol vagy én szerelmem, Orzsikém Galambom, kegyes személyedet még egyszer hadd lássom, te sirsz, én is sirok, sorsodat sajnálom, özvegyi éltedet Istennek ajánlom.

28. Szivem feleségem, valamit vétettem, erőtlenségemben, hogy izetlenkedtein, halálos kínomban szivedet sértettem, megbotsáss én Lelkem, ládd, meg hidegültem.

29. Nints erő nyelvemben, hogy kegyességedet, meg tudnám köszönni, hozzám hűségedet áldja meg az Isten, ki szült is Tégedet.

Aszszony, Jézus veled! botsásd el férjedet.

Kegyes Szülőitől u. m. Nagy-Geresden lakozó N. Doktorits János Úrtól, Simaházi Rebeka Aszszonytól.

30. Negyven három esztendeje kit szültetek,

Ne.neskéri oskolában neveltetek,