Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 2. szám - Tárcza

45

Tört szabadságunkat idők folyásában Kiegészíteni csak lassan kívánta.

Szíves volt segítni másnak a“bajában,

S haragot a múltért nem táplált iránta.

Embernek ember volt, és honfinak honfi;

A .hazának bölcsét“ említjük őt ma is.

De az idők keze más dolgokat bont ki,

S mi tőle származék, az elv ma korcs s hamis.

Még azt is elrontják, a mit ő épített,

S a tovább fejlesztés marad csak álomnak,

Mert a telhetlenség sok főt elszédített,

S a sz.ív érzéséből több jut egy más honnak.

Föl, föl, nemes lélek, s kelve sír-homályból,

Mondjad a magyarnak : Elég volt már tűrnöd;

Engedve tovább is ősök szent jogából Újabb kárhozattal ne tetézd a bűnöd.

A nagylelkűségnek szakadjon már vége,

Vitéz a más nyelvét többé ne használja.

Csak nemzeti legyen a szíve, jelvénye,

S ne legyen e kívül sehol^más hazája.

Mert ha te nem szólalsz, és rád nem hallgatnak,

Közel egy sír hozzád és mi oda szólunk :

Es elszakad lánca a megkötött rabnak,

És független népről tud a világ rólunk.

Tóth István.

Tompos Balázs búcsúztatója.

E régiséget, mely a Fábri család naplójában*) található s melyet kérésemre Hajas Gyula nemeskén tanító úr volt szives köszönetre méltó, nagy fáradsággal lemásolni, azt hiszem, érdemes lesz a feledés porából kiemelnünk. A szerző személyisége, az előkelő halott s a gyászoló felek elég érdekességet kölcsönöznek neki. De meg maga a búcsúztató is ennek a ma már idejét múlt és méltán elitéit egyházi műfajnak eléggé jellemző példánya.

*) Innen veti egyéb dolgozataimat az Evang. Egyház és Iskola, Evang. Népiskola és Theol. Szaklap 1903. évfolyamában közöltem