Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 11-12. szám - Pataky Béla: Beszámoló a VI. egyetemes tanítógyülés lefolyásáról

330 kon a nemes bizalomnak, de egyszersmind az akaraterőnek kifejezését, szemükben azon édes remény valósulásának lángját láttam fellobbanni; hogy a magyar tanítóság jólétének bekövetkezése nem a messze jövő­ben van. A sötét felhők már megritkultak és boldogságának hajnala kezd már felderülni. Oh de mi nem elégedhetünk meg a piruiő hajnal gyenge tényével, nekünk fizetésünk rendezésénél a nap meleg éltető sugaraira van szükségünk, hogy az anyagi gondoktól megszabadulva, az iskolában a szó nemes értelmében igazán tanítók lehessünk. Az általános lelkesültség öröm könnyeket csalt a szemembe, midőn az összes együtt levő tanítók és tanítónők azon impozáns megnyilat­kozását hallottam, hogy a kormánytól követeljük fizetésünk méltányos javítását. Az egyetemes tanítógyülés csak julius 4-én vette kezdetét. A 2 ezeret meghaladó tanító és tanítónő alig hogy megfért a Vigadó nagytermében. A zsúfolásig megtelt nagytermében csakhamar tikkasztó meleg lett a levegő, de azért a lelkesültség nem csökkent, erős aka­rattal mindegyik kitartott, nehogy a látni és hellani valókból valamit elveszejtsen. Maradok tehát én is a látottaknál. A zöld asztalnál Somlyay József elnök körül és pedig jobb felül dr. Berzeviczy Albert kultusz miniszter Zsilinszky Mihály államtitkár, bal felül Bárczy István dr. városi tanácsos, Morlín Emil, Halász Ferencz Neményi Imre és Makkay Béla osztálytanácsosok foglaltak helyet. Ez volt az első eset', az első egyetemes gyűlés, midőn a közokt. ügy, miniszter hivatal karával egyetemben megjelent és részt vett a tanítók gyűlésén. De ez volt az első egyetemes tanítógyülés, mely nem kért sehonnét sem anyagi segítséget, hanem a maga emberségéből fedezte költségeit. Érdekes képe volt az óriási nagy teremnek, midő a 2 ezren felül egybe sereglett tanító orgona kiséretében énekelte a himnuszt, mellyel a nagy gyűlés kezdetét vette. A himnusz éneklése alatt a ma­gyar tanítók szemeiben megcsillámlott a hazaszeretetnek drága gyön­gye, a szemekből lecsorduló köny. A magyar tanító szive együtt dobo­gott és a magyar haza sorsáért egy szivvel-lélekkel fohászkodott a himnusz szózatával a magyarok Istenéhez. Az egymásért és a közjóért való szókimondásnak bátorsága, mint egy vörös fonal húzódott végig az egész gyűlésen. Somlyay József elnöki megnyitó beszédében üdvözölte a szép számmal egybe sereglett tanítókat, majd a megjelent minisztert tiszti­karával egyetemben, az erre következett miniszteri választ a néptaní­tók lapja egész terjedelmében közölte; tehát feleslegesnek tartom annak ismétlését. Majd dr. Bárczy István fővárosi tanácsost üdvőzlé az elnök, ki is válaszában kiemelte, hogy az iskola a magyar kultúra legfontosabb tényezője és ennek köszönhetjük, hogy nemcsak tőváro- rosunk, de magyar fővárosunk is van. K Ezek után a népoktatási törvény revíziója következett és pedig a tanítók fizetésrendezése. Első sorban Gáhel Jakab nagyváradi tanító

Next

/
Oldalképek
Tartalom