Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 10. szám - Vegyesek
296 szenvünket szépíteni, úgy a ,nem kedvenc“ tárgy határozott kárt szeri, ved. Tulajdonképen, ha azt mondom, ne legyen kedvenc! tárgyunk látszólag ellentétbe jövök magammal, ilielöleg azon elvvel, hogy mindegyikünk természeténél fogva inkább vonzódik egyik, mint másik tárgyhoz, de evvel azt akarom mondani, hogy nem jó célt szolgálunk, ha megállapítjuk ezen — hogy úgy mondjam — egyoldalúságnnak csa a lehetőségét is. A helyett, hogy lehet-e vagy legyen e ? állítsuk föl ezen tételt: Igyekezzünk a szeretem és nem szeretem tárgyak közötti távolságot minél rövidebbre össze huzni, azáltal, hogy az ellenszenves tárggyal foglalkozzunk behatóbban, nem a „kedvenc“ elhanyagolásával, mert hisz az kedvességénél fogva nem is tehető, de úgy. hogy egy idő múlva az is kedvenc tárgyunk legyen, mert hisz tény, hogy folytonos foglalkozás folytán megkedveljük az ellenszenveset is. így aztán fönti „nem“ feleletem oda módosúl, hogy egyes kiválasztott kedvenc tárgyaink ne legyenek, de igyekezzünk az egészet kedvenccé tenni Megjegyzem, hogy midőn rokon- és ellenszenvről beszéltem, nem szószerint értettem, mert hisz ellenszenves tárgynak tulajdonképeni értelemben nem szabad lenni. JobbágyiA gyermek szókincse. A felnőtt ember, de különösen a gyermek szellemi fejlettségének legfontosabb mértéke a szókincse. Miltonnak nyolcezer, Shakespeare-nek tizenötezer szóra volt szüksége összes művei megírásánál s ezzel szemben az angol falusi munkás mindössze 300 szót használ. Éltes Mátyás a gyengetehetségü gyermekek állami kisegítő-iskolájának vezetője most ebből a szempontból tanulmányozta a gyermekeket s tanulmányának érdekes eredményeit egy füzetben tette közzé. Három gyermeknek, egy élénk eszü fiúcskának, egy gyengébb fölfogásu és fejletlen leánykának és egy gyengetehetségü alig képezhető fiúnak szókincsét vizsgálta meg. Az első 1300 a másik 606, a harmadik mindössze 100 szót ismert. Kitűnik Éltes megfigyeléseiből, hogy a gyermek lelkében sok oly helyes képzet van, melyeket szóval kifejezni nem tud; ilyen esetben például a dugóhúzó helyett azt mondta az egyik : üvegbe dugaszt, ha bele nyomják, ezzel ki kell huzni. A háló helyett pedig azt mondta; Dunába halat fognak vele. Érdekesen irta körül az egyik a fogait csattogtató farkast: vad kutya, igen nagy foga van, mijen mérges. Beszélő óra. Egy svájci órás nem rég olyan órát szerkesztett, mely a szó szoros értelmében megmondja: hány óra. Az órába ugyanis fonográfot alkalmazott s ez jól érthető hangon jelez minden negyedórát. A fonográf hangja olyan erős, hogy a zsebből is jól kihal- latjzik, sőt négy lépésnyi távolságra is jól hallható. A beszélő óra azonban nagyon drága s ezért még kevéssé van elterjedve.
