Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 1. szám - Nyilttér
27 Hát kiknek van vagy lehet szavok eery ügy elbírálásánál, ha nem a szakértőknek ? Hát nem a szakértői vélemény alapján döntenek-e el minden kérdést napjainkban, ha elejét akarják venni minden tévedés és felületességnek ? Hiszen amidőn elismerte — amit egyébiránt el is kellett ismernie, hogy a tanító mint szakértő van ott a vizsgálaton, már akkor saját maga semmivé tette furcsa állításának igazságát, s lehetet, lenné az egész okoskodását, — mert, hogy szakértőt vigyenek vagy küldjenek valahová azért, hogy azután tapasztalatait ne hallgassák meg és ne vegyék figyelembe az még feltevésnek is absurdum. Nem ismerem azt az igentisztelt felügyelő urat, Isten látja lel- kemet, hogy nem akarnám őt sérteni, de ezen állítása után azt hiszem, hogy ha házat akarna építtetni, azt okvetlen valami magas állású úrra bizná, az építőmesterrel megnézetné, hogy miként épít azaz úr, a kivel talán ő magasabb állásánál fogva szívesebben érintkezik, mint a szegényebb sorsú szakemberrel. A midőn egyházunk vezetőinek bölcsesége megalkotta az 1893. évi egyházi alkotmányt, a midőn annak rendelkezéseivel szentesítette az iskola-vizsgálatoknak azon módját, amely egyházmegyéinkben már megelőzőleg is gyakorlatban volt, bizonyára az a nemes cél vezette őket, hogy az egyház veteményes kertjeit, az iskolákat, azoknak bel életét, minél tisztább képben lássák maguk előtt, és erre a célra nem tartottak szükségesnek semmi ujitást, hanem egészében fentartották az előbbi gyakorlatot, azaz, az iskolavizs'gáló bizottság tagja, lelkész és tanító, — kik mint bizottság választatnak meg, mint bizottság járnak el teendőikken, mint bizottság állapodnak meg a birálat készítésénél, s végül mint bizottság tesznek jelentést megbizójuknak, az egyház- megyei közgyűlésnek. Es méltóztassanak elhinni, hogy ez az intézkedés a legnagyobb mértékben magán viseli, de több, hirdeti azt a nagy bölcse-éget, amely apáink által alkotott egyházi intézményeink célszerűségét és mindenekfelett való méltányos voltát jellemzi. Mindenk’ tudja azt, hogy az iskolavizsgáló bizottság az egyházmegyétől teljesen szabadkezet nyervén ennek folytán egészében érvényesül az egyéni felfogás, és a személyek elég siirü változásával, folyton változik az irány, változik a rendszer, változik a birálat mértéke, a mennyiben az egyszer enyhébb máskor szigorúbb, a szerint a bizottság tagjai könnyebben vagy nehezebben elégíthetők ki annyival szükségesebb tehát, hogy az iskolákról bemutatandó kép megalkotásánál ne csak a magasabb tudás érvényesüljön, hanem a szakember véleménye is. Tizenkét éven át voltam iskolavizsgáló, négy lelkész úrral töltöttem be ezen tisztet. Láttam többféle rendszert, ismertem ezekkel szem- ben tanítótársaim véleményét, s mérlegelni tudtam a jelentések által elért eredményt s mondhatom, hogy csak azon jelentéseknek volt a jövőre is kiható sikere, a melyek alapos vizsgálat, közös megállapodás s a helyi viszonyoknak teljes figyelembe vétele mellett készültek és egész tárgyilagosággal számoltak be az iskolák helyzetéről.
