Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 10. szám - Kirchner Elek: Észrevételek a jövő magyar énekeskönyv dallami részéhez

266 nősen, ha véletlenül valamivel érzékenyebb a zenei hallása, szinte borsódzik a háta és épenséggel nem képzeli magát az Isten házába, ahol pedig nem csak az imádság- és prédikációnak, hanem az ének­nek is ugyan olyan építő hatással kellene lenni a hivő lelkére! Én hajlandó vagyok ennek okát nagyrészt abban keresni, 'hogy gyülekezeteinkben a használatos melódiák száma rendesen sokkal nagyobb, hogy sem képesek volnának a hívők azokat kellőleg meg­tanulni és hogy elég ismétlődő alkalom nyílnék azoknak reproduká­lására. Már pedig ez a baj kétségkívül fokozódnék, ha például a Gáál Mihály-féle nagy melódia gyűjtemény szolgálna zenei bázisul egy u. n. egyetemes énekeskönyv megszerkesztéséhez. Szándékosan, hangsúlyoztam az u. n. kifejezést. Épen e gyűjte­mény dalam számainak tekintélyes volta újra megerősítette bennem azon már máskor is kifejezett meggyőződésemet, hogy egy egyetemes érvényű és mint ilyen egész Magyarországban elfogadásra alkalmas magyar énekes könyvnek szerkesztése aligha fog valamikor sikerülni, hacsak a dolog praktikumának megfelelő redukálás-megoldási műveletet létre hozni nem tudunk.*) E gyűjteményből ugyanis kitűnik az, hogy Magyarországban tényleg igen sok dallamot énekelnek ev- gyülekezeteinkben. Meg kell azonban e helyütt jegyeznem, hogy e gyüjemény korántsem teljes ; Molnár János szarvasi tanító ehorálgyüjteményének tartalomjegyzéke kilenced fél száz olyan chorált mutat ki, melyek hazánkban a külön­féle nyelvű ev. testvérek ajkán megzendülnek. Világos ebből, hogy már csak azért sem létesíthető egy egyetemes énekes könyv. Mert fizikai lehetetlenség minden vidék choráligényeit kielégíteni. A felső vidék és az alföld kedvenc melódiái bizonyára nem azonosak a dunántúli kerület gyülekezeteinek kedvelt choráljaival és viszont. A mely állításomat igazolja az az egyszerű tény, hogy én, a dunántúli ember, felét sem ismerem az állítólagos származásuk szerint különféle osztályba sorolt choráloknak, melyeket Gáál Mihály úgy látszik leginkább a tótok által énekelt dallamokból gyűjtött össze, s melyekről kétségkívül úgy vélekedik, hogy azokat hosszában és széliében az országban mindenütt éneklik. Pedig hát úgy gondolom, nemcsak én, hanem kívülem sokan mások sem ismerik azoknak a dallamoknak nagy részét. Hogy tehát a dolog dűlőre jusson, első feltétel szerintem az, hogy mondjunk le az egyetemes jellegről, vagyis ne akarjunk egy általános, hazánk összes ev. magyar gyülekezeteinek szánt énekes könyvet szer­keszteni. Helyezkedjünk arra az álláspontra, mely szerint minden bizo­nyos körig terjedő dallam egyöntetűséget mutató vidék szerkessze meg, a maga magyar énekeskönyvét. Az ezáltal elő álló különtéleség koránsem veszélyezteti a felekezeti összetartozandóság érzetét, ez *] Értesülésünk szerint a redukálásra nézve az egyet, énekügyi bizottság legutóbb tar­tott gyűlésén már megállapodás történt. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom