Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 9. szám - Tárca

Kerületi gyűlésünkről s egyebekről.

I. Csornán át Pápára.

Ez évi julius hó 20. és következő napjain tartatván a kerületi közgyűlés, már 18-án este gyülekeztek az ügybuzgó képviselők és más érdeklődők püspöki székvárosunkban, Pápán. Julius 19-én kora reggel magam is útnak indultam. Csornán már találkoztam szinte azon cél után törekvő ismerősökkel, soproni tanár urakkal, kiknek társaságában élénk beszélgetés között értük el a többi állomásokat, hol újabb ismerősök szálltak be, s így mind-mind érdekesebben folyt a diskursus egész Pápáig.

Az állomáshoz közelgetvén, mindnyájunknak a leendő éjszakai szállás aggodalmai ültek arcára, ami még inkább növekedett akkor, midőn a kiszállás alkalmával senki sem volt jelen a rendező bizottság tagjai közül. Egyik erre másik arra, egyik gyalog, más:k társaskocsiu oszladozott tehát az úti tásaság, hogy magának kiki biztosítshassa a jövendő éjszakára nyugvó helyét. És ez csakhamar sikerült is, mert a rendező bizottság ügyes tapintatalával mindeneket szépen és rendben elintézett. Én is magamra maradtam szives szállásadómnál — az én rég nem látott keresztfiamnál, 's csakhamar rendbe hoztam külső és belső igényeimet és a már javában működő kerületi lelkészi értekezletre siettem, hol épen a confirmandusoknak adandó emléklap milyensége képezte a vita tárgyát. Jól esett lelkemnek az egyhangú hozzájárulás ahhoz*, hogy ezután a leendő confirmandusok az egész kerületben részesülnek egy szép és kegyeletes jellegű, vallásosságot ébresztő emléklapban. Igaz, hogy mi nem szoktunk adni sokat, külső ceremóniákkal felékesített tüntetésekre, de mégis az ilyen emlék, mely az egész életén keresztül szeme előtt lebeg a protestáns hívőnek, szerintem soha sem téveszti el hatását a buzgóság, vallásos kegyelet és egyéb prot- lélekre való tettekre vonatkozólag.

II. El Csóthra.

Délután járt már az idő, midőn többeknek társaságában egy szerény, de tisztességes konyháju vendéglő udvarhelyiségében a gyomor követelményeinek eleget téve — két fiammal együtt az 5 órai pápa- bánhidi vonattal (egyik fiam kerékpáron előre ment bejelenteni.) utunkat a közeli Csóthra irányítottuk, hogy ott az atyafiságos szeretetnek adóját lerójuk egy tiszteletteljes özvegy papné, eddig még ismeretlen új rokonnál és hogy ez alkalommal megláthassuk az ottani agilis tanítót, Németh Péter bátyánkat, kinek személye, jellemes lelkülete, közhasznú működése és kiváló paedagogiai tehetsége mindnyájunk előtt régesrégen ismeretes.